Jobbaházi Gróf DÖRY FERENTZ Úr halála után Zemplény Varmegyének Fő-Ispánjává Gróf PALFFY KÁROL Úr leve, 1779.

Magyarul: KEGYELMES PÁLFFY KÁROLY GRÓFNAK, MIDŐN A DEBRECENI MÚZSÁKAT MEGLÁTOGATTA. 1779. Midőn a minap a fagyos halál prédája lett DÖRI, és a végzetes sír befogadta, ami belőle halandó volt; Thémisz,^* megtudván az eseményeket, mit tehet? Keblét sokféle indulat feszíti; sokat bolyongott elébb, majd leült DŐRY friss sírhalmára szomorúan, jobbjára hajtva csüggedő fejét, könnyekre s ilyen jajgatásra fakadt: Mi keresnivalóm van nekem a földön? Miután özvegyen maradtam, visszatarthatnak- e a zempléni hegyek, vagy vizével a panaszos Bodrog és a gyászos Tisza? A madár elrepülhet a földről és a magas csillagokat éri el repülésével, miként egy csillagot követ a Gróf, ki még csak nemrégen vetette le földi porhüvelyét és hagyta maga mögött a földet. Hát miért maradjak ezeken a vidékeken, avagy miért ne mennék önkéntes számkivetésbe, miután elnyugodott törvényeimnek ama oltalmazója. Vagy mindent szétzilál netán a zabolájától megszabadult gálád erőszakosság, hogy az álnokság üljön ezeken a szószékeken és foglalja el ezt a bírói emelvényt, és felforgatni jöjjön kegyetlenül törvényeimet? Szólott és kirázva az út porától belepett öblös köpenyét és öltözékét, karjait a levegőégbe tárta, majd felemelte mellette fekvő kardját és az igaz súllyal billegő mérleget. Már indult is a biztos úton, majd magától egyre magasabbra emelkedett a föld fölé és elszállt a könnyű szelek szárnyán és felülemelkedett hegyeiden, Zemplén. Látták távozását az álnokság és a sötét őrjöngés és a pokol minden szörnyűséges serege, s ettől kezdve a feltépett ajtókon kitódulva küzdöttek a felsőbb egek ellen. Ám őt, már-már az ég tengelyének közepén repülőt [Thémiszt] beburkolták éteri fellegek, azonfelül körülölelve magához emelte és az égi tartományokba belehelyezte a Levegő. Midőn megszemlélte TERÉZIA királynő a szőlőit, nem messze innen, ahol híres Tokaj nektárja terem, látta, hogy éteri szárnyalással szeli Thémisz a fellegeket, ámde nem ismerte meg, ugyanis nem ilyennek ismerte bárki az istennőt, jobbját fogja nővére, a Kegyesség. Es szólt, miért járod ez utat? Tudod, hogy a lelkemet sebezted meg, miféle új ok ösztönzött téged arra, hogy elhagyd ezeket a földeket és az ég magasába emelkedj: Vagy talán azt gondolod, ha meghalt Dőry gróf, úgy a jog és a kegyesség is pusztulásra van ítélve? De miért? Avagy olyannyira nem terem derék férfiakat Magyarország, mely bizalmát jogarunkba helyezte? Van nekem a Pálffyak híres címeres nemzetségéből született Károly, egyenrangú ősei erényeivel, ő Magyarországot hatalommal meg fogja zabolázni és az igazság kibillent mérlegét egyensúlyba hozza. Légy nyugodt a jövendő felől, járd be újra lépteid nyomát, látogasd meg újra az elhagyott tornyokat és a mezőket. Pálffyak nevének hallatán kissé elbizonytalanodva mérlegelte Thémisz Istennő az ősök, majd a szülők ragyogó tetteit lelkében, bevont szárnyakkal földre szállt, hófehér virággal jelölve meg lábnyomát. Mely virágot a királynő kezével leszakítva baráti kapoccsal magához fűzte a Pálffyakat, és így szólt: ez az ember, az ősi atyák halhatatlan dísze megőrizve neked a jogot (egyensúlyban tudja tartani az igazságot a mérleg serpenyőjében) és a csalárdságtól a törvényeket elválasztja, Erebosz^* gyalázatos tömege visszatér sötét lakhelyére, a kegyetlen szájával fenyegető erőszak a csalárdsággal együtt messze fog távozni városaimból. Így szólott, s az igazság védője s a bűnösök megbüntetője, Justitia, valamint a nyájas tekintetű szelíd Kegyesség mát ott is termett átölelve a grófot hivatali székében. Ám a hosszas rettegéstől megszabadult Zemplén is felsóhajtva boldogan ünnepelt, a Szűz babérkoszorús oltalma alá vonta a megbékélt városokat. Meghallotta a szent ünneplést és a nem szűnő boldogság lármáját Pallas,^* és tudós szájával így szólt: Kívánom, álljon itt bíborszegélyű tógában a tisztség sokáig ezen hivatali székben, álljon a törvények és az Igazság örökké szilárd talaján és rendíthetetlen oszlopain. Éppen úgy, mint a hajó, melyet szilárdan rögzítenek a horgony kemény vasfogai, hiába rettenti a kikötőben a hullám, s ostromolja erőtlen csapkodással a hab. Így megtörik, amikor törni akar: úgy az ő életében is örök tisztelet virágzik és a dicsőség koszorúja illeti. Így tetszett a sorsnak, így jövendölte meg az erkölcsök ama mértékletessége, hiszen a Kegyesség a fejedelemhez leginkább illő erény, és a hatalom alapja. Már szinte ragyog is kiválósága, és szerencsés kezdeteket ígér. Eljön majd meglátogatni a Múzsák mindkét lakhelyét is, jelét adva jóindulatának és kegyes pártfogásának. Szerencsésen helyreállt a tisztség, ám meg fog maradni a jövendő században is, amit Pallasz éneke megjövendölt. Légy üdvözölve, Nagy Gróf! A szerencsés Debrecen vendégséged idején örömujjongással köszönt Téged. Neked örül a Parnasszus^* harmatos völgye, néked az aoni liget, az esdeklő Olümposzi tömeg térdet hajtva fejezi ki jókívánságait. Légy üdvözölve újra. Ugyanis nem csupán a pataki Múzsákat boldogította derűs tekintetű orcád és nyájas beszéded. Sőt önként méltóztatott pártfogásába venni a mi házunkat is egyenlően igazságos jóindulattal. Élj sokáig, és pártfogold a Múzsákat, melyeket a magyar Pallasz erre a helyre telepített, kiknek az Olümposz^* harmatozó völgye lágy lomb alatt háborítatlan nyugalmat adott. így kívánja ezt a Kegyesség, így Nagy Terézia, kinek a Múzsákkal szemben tanúsított érdemeit ők maguk tartják kötelességüknek a jövendőben elhíresztelni a föld kerekén. Most mindkettőtöket áldjon az Isten, és őrizzen meg benneteket a kegyes isteni akarat sokáig, Teréziát a Világnak és a Hazának, Téged pedig a hazának és Zemplénnek, valamint a Múzsáknak. Némethi Pál A Philosophiai osztály tanulója.