XVII.
ANAKREONNAK IIIdik DALA:
SZABADON FORDÍTVA.
Fejér-Gyarmat, Szatthmárban, Jul. 16dik 1790.
Az éjjel a’ midőn már
El-szunnyadtam vala,
Be-zártt ajtómon Ámor*
Lármásan zörgetett.
Ki vagy? mi kell? (kiálték,)
Illy későn mit keressz? –
„Fogadj-be kérlek,” úgymond,
„Eggy kis szegény fiút.
Régólta a’ setétben
Tévellygek fel ’s alá;
’S ha meg-nem szánsz, az őszi
Essőben meg-fagyok.” –
Igy szólla. – Én azonnal
Meg-gyújtám métsemet,
’S a’ jajgatót fel-éledtt
Tűzemhez űltetém.
’S fagyos kezét kezem közt
Melengettem; ’s haja’
El-ázott fűrtje közzűl
Tsafartam a’ vizet.
Magamhoz tértem, úgymond;
De, lássuk, húromat
Jó Gazda, a’ nagy esső
Meg-tágította é?
’S ím hirtelen sebess nyil
Járt’-által melyemet.
„Jól hord!” úgymond: „de szíved
Gazdátskám fájni fog!”