Magyarul: „Engedelmeskedni szándékozva parancsaidnak, Méltóságos Gróf, múlt szerdán igen kedves Heinzely gróf kíséretében Kassáról eltávozva, a következő nap Megyaszóra érkeztem. Ott tüstént magam mellé rendeltem a helység bíráját, hogy engem a Tölgyes és Sólymos nevezetű két szőlőhegyre vezessen, melyeken állítólag a hegy kettéhasadt; a bíró szívesen fáradozott ezen dologban, annál is inkább, mivel azon esemény hite széltében-hosszában elterjedt. Valójában mást nem lehetett megfigyelnem, minthogy a hegy egy bizonyos, szőlőkkel beültetett része a szomszédos völgybe leomlott. így tehát az igazságtól távol áll az a szóbeszéd, hogy az egész hegy összerogyott. Úgy ítélem meg, hogy ennek a jelenségnek az oka a gyakori heves esőzések. Ugyanis az a terület vízgyűjtője bőségesen tartalmaz agyagot, melynek tulajdonsága, hogy az égi vizeket nem egykönnyen nyeli el, és amit elnyelt, azt is erősen visszatartja, majd a naptól felhevítve elpárologtatja, ami által igen könnyen összeomlik, és repedések keletkeznek, ugyanis, amint azt tüzetesen megvizsgáltam, az egész föld széltében-hosszában igen mély hasadékokkal van barázdálva. Az innen fentről lezúduló romboló zápor a magasabban fekvő részre gyakorolt erejével szükségszerűen a föld ép felszínét feláztatja és a sík felületen földcsuszamlást idéz elő. Nem csoda, ha az ilyesféle esetet sok kár kíséri, úgymint a kettétört hegyen egy nagy szikla leomlása nem csupán sok útjában lévő pusztulását okozta, hanem maga mögött még több rombolást hagyott. Amiből megérthető, hogy mi okból mozdultak ki a szőlők a helyükből, és keletkeztek üregek a hegyben, s miért beszélnek katasztrófával felérő pusztulásról. Nem ritkaság ez a jelenség ezen a tájon, majdnem minden egyes esztendőben megfigyelhető, de mivel ebben az évben nagyobb kár keletkezett, nagyobbnak kellett lennie a lezúduló víztömeg erejének is, mivel igen heves felhőszakadás sújtotta a hegyet. Hozzájárulnak ezekhez, hogy azon a hegyen a nagyobb kiterjedésű területek, melyek idegen kézre kerültek, mivel a parasztokat a szőlőterület növelése miatt kaszálóiktól kapzsi kézzel megfosztották, nem károsodtak, mivel a füvek és a tüskés cserjék gyökerei a könnyű talajt megkötik. Ez pedig, úgy gondolom, nem alaptalanul történt meg épp azokon a helyeken, ahol a rombolás végbement. Ugyanis van több más hasonló földnyelvecske, amelyet még nem érintett emberi kéz és bő legelőkkel virulnak, ámbár úgy tűnik, veszélyben vannak, mégis az az esőzések rombolásának ellenállnak és ellent is fognak állani. Emiatt azt a tanácsot adtam a parasztoknak, hogy az ilyen helyeket ne törekedjenek lecsupaszítani, és a már lecsupaszított területeket is azonnal vessék be, ha nem akarják minden esztendőben a termést kockára tenni. Mivel a dolgok így állnak, körülbelül mintegy tíz birtokos szenvedett kárt, ezen kívül pedig sem a falut, sem pedig a szomszédságot sem nagyobb szerencsétlenség, sem pedig veszedelem nem fenyegeti, mivel a hegy tövénél eredő folyót, mely a földcsuszamlás miatt kilépett medréből nagy kiterjedésű mocsarak választják el a hegy lábától. Nem kell természettudományos vizsgálatot kezdeményezni, azt pedig, méltányos-e, hogy azok, akik kárt szenvedtek az adózás terhe alól mentesüljenek, annak a kötelessége lesz eldönteni, akinek hivatala kegyesen igazságot szolgáltatni. Hogy ne essem a felületes vizsgálat bűnébe, nem tudom elhallgatni, hogy a kődarabok, melyeket a parasztok a mélyből hordtak föl a szőlők közé, csupán csillámkő-részecskéket tartalmaznak, nem pedig, mint azt egy tanulatlan paraszt gondolta, higanyt. Ezeken kívül a parasztok elbeszéléseiből, akik közül többeket megkérdeztem, amikor éppen a szőlőszaporítással foglalatoskodtak, világossá vált, hogy semmiféle földrengés nem volt, lángok sem törtek elő a hegyből, nem fakadtak bűzös források, mindezek közül semmit sem rejtettem véka alá, azt adtam elő, ami megtörtént. Ennélfogva ha az én küldetésem ezen részben haszontalannak is látszik, talán az az egy haszna megvan, hogy megtanulhattuk, mennyire haszontalan hasonló esetekben a megrettent parasztok elbeszéléseire hagyatkozni. Egyébként örömmel tölt cl, méltóságos gróf, ha nagyobb jelentőségű ügyekben az irántam való legfőbb kegyesség miatt az én munkámat igénybe kívánod venni, tudniillik, ha azt látod, hogy bárhol is a hazának hasznára van, bizonyosan arra törekszem, hogy mindenki megértse, számomra semmi sem előbbrevalóbb, mint az Akadémia tisztelete és a jó közügy gyarapítása. Élj boldogul! Kelt Kassán, 1787. június 18. VICTOR D' ESTE, A Kassai Királyi Akadémián, A Természettan és a Mezőgazdaságtan Nyilvános és Rendes Tanára."