Prof. Baróti Szabó Dávid és Batsányi János Urak elömbe terjeszték, hogy a’ mit én a’ könnynek le-irása eránt Prof. Szabó Ur felől Orpheusomnak 48dik lapján mondottam, nintsen a’ szerint; és hogy Sz... Úr a’ könnyet sohol sem írta könnynek két n-nel a’ mint én állítottam, hanem tsak eggyel, a’ mint most-is írja. Meg-esmérem meg-tévedésemet, még pedig készen, őnként, és azzal a’ titkos örömmel, a’ mellyel eggy betsűletes ember szokta meg-esmérni botlását, mikor arra valaki figyelmetessé teszi. Szerentsémre nem kell pirúlnom miatta, mert akár melly hihetetlennek tetszik is az talám eggy némelly epe-sárral el-futott embernek, szívem még is azt a’ tanúságot teszi, hogy ezen meg-tévedésembe semmi mellékes tekintet nem egyveledett. De én azonban még is tsak két n-nel írom a könnyet, mert valamelly sejdítés azt sugja, hogy Eleink ezt a’ könnyűtől (levis, leve) vették, minthogy expletur lacrymis egeriturque dolor; – és továbbá is óhajtanám hogy Iróink az ambiguitás^* el-távoztatására a’ lacrymat kőnynek vagy könnynek, könyvnek pedig tsak a’ libert írnák; éppen úgy mint a’ hólnappal a’ crast, a’ Mensist pedig hónappal; a’ mellyel a’ qui-t, a’ pectust pedig melj-el szoktuk jelenteni. – Továbbá mivel meg-történhetnék, hogy a’ meg-jegyzett soraimban az igazabb izlés alatt nem tsak Orthographiai ízlést, hanem Poetai Aesthesist is érthetne valaki, jelentem, hogy az én ítéletem szerint semmi Logicával nem bír az, a’ ki ottan az utóbbiakat-is keresi, mert ott arról szóllani nem vólt helly: elég egyenességgel bírván különben, akár mi érjen érette, világosan ki-mondani, hogy én annak Orthographiai ízlést nem tulajdoníthatok nagy mértékben, a’ ki a’ szók le-írásában nem tekinti az eredetet, hanem a’ hangzatot. Igy a’ des nem adj, hanem aggy; – a’ sinas nem hagyj, hanem haggy, – a’ do praet. perfectuma^* nem adta, hanem atta; a’ participiuma^* nem adtta, hanem hasonlóképpen atta, a’ Nagyságod Nattságod vagy éppen Nattsád lessz. – Sem RÉVAI^* nem hozódott olly véggel elő, hogy az ő említése által (ki nem tudja az ő közötte és Sz… Úr^* közt forgott pert?) Sz… Úrnak titkos döfést adjak, mert én Sz… Urat, ha szintén van is írásaiban eggy és más, a’ mit másként szeretnék látni, jó embernek, ’s betsűlést érdemlett Hazafinak tartom, és soha azon kedvetlen eseteken, a’ mellyekre jutott, nem gyönyörködtem: hanem egyedűl azért, mivel RÉVAI mind Ujság-leveleiben és verseiben, mind pedig az általa közre botsátott Magyar Poeták munkáiban,^* ’s az Oskolai könyvekben is, világos jeleit adta annak, hogy ő ezen tárgyat vizsgáló szemekkel fogta; ’s rész szerint azért is, hogy RAJNIST ^*nevezvén, a’ kit munkái nem tsak Fő Poetánknak, hanem eggy széles tudományú Grammaticusnak is bizonyítanak, meg-nyertt javallása, baráttsága ’s dítsérete után, ártatlan tselekedetemet gyanúba ne hozzam azok előtt, a’ kik azt gondolják, hogy tsavargás nélkűl más sem tud járni, mint ők szoktak.