XVII.
IGAZITÁSOK.
Prof.
Baróti Szabó Dávid és
Batsányi János Urak elömbe terjeszték, hogy a’ mit én a’
könnynek le-irása eránt Prof.
Szabó Ur felől Orpheusomnak 48dik lapján mondottam, nintsen a’ szerint; és hogy Sz... Úr a’ könnyet sohol sem írta könnynek két n-nel a’ mint én állítottam, hanem tsak eggyel, a’ mint most-is írja. Meg-esmérem meg-tévedésemet, még pedig készen, őnként, és azzal a’ titkos örömmel, a’ mellyel eggy betsűletes ember szokta meg-esmérni botlását, mikor arra valaki figyelmetessé teszi. Szerentsémre nem kell pirúlnom miatta, mert akár melly hihetetlennek tetszik is az talám eggy némelly epe-sárral el-futott embernek, szívem még is azt a’ tanúságot teszi, hogy ezen meg-tévedésembe semmi mellékes tekintet nem egyveledett. De én azonban még is tsak két n-nel írom a könnyet, mert valamelly sejdítés azt sugja, hogy Eleink ezt a’ könnyűtől (levis, leve) vették, minthogy expletur lacrymis egeriturque dolor; – és továbbá is óhajtanám hogy Iróink az ambiguitás el-távoztatására a’ lacrymat
kőnynek vagy
könnynek, könyvnek pedig tsak a’ libert írnák; éppen úgy mint a’
hólnappal a’ crast, a’ Mensist pedig
hónappal; a’
mellyel a’ qui-t, a’ pectust pedig
melj-el szoktuk jelenteni. – Továbbá mivel meg-történhetnék, hogy a’ meg-jegyzett soraimban az
igazabb izlés alatt nem tsak
Orthographiai ízlést, hanem
Poetai Aesthesist is érthetne valaki, jelentem, hogy az én ítéletem szerint semmi Logicával nem bír az, a’ ki ottan az utóbbiakat-is keresi, mert ott arról szóllani nem vólt helly: elég egyenességgel bírván különben, akár mi érjen érette, világosan ki-mondani, hogy én annak Orthographiai ízlést nem tulajdoníthatok nagy mértékben, a’ ki a’ szók le-írásában nem
tekintí*Em.: tekinti
az eredetet, hanem a’ hangzatot.
Igy tsak a’ des nem adj, *Em.(Az Igazító alapján): Igy a’
des nem
adj, hanem tsak aggy; *Em.(Az Igazító alapján): hanem
aggy; – a’
sinas nem
hagyj, hanem
haggy, – a’
do praet. perfectuma nem
adta, hanem
atta; a’ participiuma nem
adtta, hanem hasonlóképpen
atta, a’
Nagyságod Nattságod vagy éppen
Nattsád lessz. – Sem RÉVAI nem hozódott olly véggel elő, hogy az ő említése által (ki nem tudja az ő közötte és Sz… Úr közt forgott pert?) Sz… Úrnak titkos döfést adjak, mert én Sz… Urat, ha szintén van is írásaiban eggy és más, a’ mit másként szeretnék látni, jó embernek, ’s betsűlést érdemlett Hazafinak tartom, és soha azon kedvetlen eseteken, a’ mellyekre jutott, nem gyönyörködtem: hanem egyedűl azért, mivel
RÉVAI mind Ujság-leveleiben és verseiben, mind pedig az általa közre botsátott Magyar Poeták munkáiban, ’s az Oskolai könyvekben is, világos jeleit adta annak, hogy ő ezen tárgyat vizsgáló szemekkel fogta; ’s rész szerint azért is, hogy
RAJNIST nevezvén, a’ kit munkái nem tsak Fő Poetánknak, hanem eggy széles tudományú Grammaticusnak is bizonyítanak, meg-nyertt javallása, baráttsága ’s dítsérete után, ártatlan tselekedetemet gyanúba ne hozzam azok előtt, a’ kik azt gondolják, hogy tsavargás nélkűl más sem tud járni, mint ők szoktak.
KAZINCZY.