VII.
LICINIUSHOZ.
Horátiusból: Rectius vives.
Rendesebben élsz, Liciní, ha méllyre
Sem sietsz mindég, sem, előre tartván
Szél-veszes zajtól, igen a’ tsavargó
Partra nem űgyelsz.
A’ ki óhajtoz’ tsak arany közép-szert,
Nem kap az bízvást meg-avúltt vityilló
1Vityilló, kalyiba, kunyhó.
Szenyjein; nem kap sok irígy szemet szúrtt
Nagy Palotákon.
Többször ingatják szelek a’ temérdek
Szál-fenyőt, sullyosbb zuhanással esnek
A’ magas tornyok; ’s az egekbe kőltt tűz
Nagy hegyeket tsap.
Jót reményl roszban, de viszont gonosztól
Retteg a’ jóban, az igen nemes szív.
Isten a’ borzas telet újra hozza
’S el-viszi ismét.
Nem, ha most rossz állapotod, nem úgy lessz
Még jövendőben: Valahára Phoebus*
Hallgató Múzsát tziterával ébreszt;
’S nem nyilakat szór
Ive mindenkor. Nyomorúltt idődben
Légy eröss, ’s bízzál. Okosan ugyan Te
Vond-le, jó széllel sebesen vezetvén
Büszke vitorlád’.
D. FŐLDI.