VII.
LICINIUSHOZ.
Horátiusból: Rectius vives.
Összefüggések
Földi 1789. november 17-i levelében küldi el a verset Kazinczynak (KazLev. I. 505–506.). Megírja az előzményeket is, miszerint Batsányi szemrehányást tett neki, hogy elpártolt a MM.-tól, mire e verset küldte jószándéka jeléül. Nem tudja, folytatja Földi, hogy közli-e majd Batsányi, így leírja Kazinczynak is. (Magyarázó megjegyzést fűz továbbá a Vityilló szóhoz.) Kazinczy kiadta az Orpheusban, nem várván Batsányira. A levélbeli szöveggel – a helyesírási eltéréseket és a címadást nem számítva – egyezően jelent meg, egy sajtóhibával az utolsó sorban (vezetvén áll vitetvén helyett), ezt utóbb Földi szóvá is tette (KazLev. II. 157.). Ráday e verset emelte ki elsőnek azok közül, amelyek a számból tetszettek neki (KazLev. II. 56.).
Forrás
Horatius: Ad Licinium (Od. II. 10.)
Ennek az ódának több korabeli fordítása is született, pl. Dugonics Andrástól, Orczy Lőrinctől, Szentjóbi Szabó Lászlótól, Verseghy Ferenctől és Virág Benedektől.
Megjelenés
~; MM. I. 4., 361–362.
Batsányi közlése több helyütt különbözik az Orpheus-beli (s levélbeli változattól). A két lehetőség közül, vagyis hogy Batsányi módosított a szövegen, illetve hogy Földi, még mielőtt elküldte Kazinczynak, az előbbi tűnik valószínűnek (vö. Földi 213.).