[7. negyed, az előborító hátlapja]
TUDÓSÍTÁS.
A’ Magyar Museumból minden 3-dik holnapban eggy ekkora-nagyságú Negyed adattatik-ki. Illyen négy Negyed egy Kötetet tészen.
A’ M. Museumnak esztendei árra mindenestűl (mind a’ posta-pénzt, mind a’ bé-kötésnek árrát bele-számlálva) 2. Rfor. és 40. kr. – Itt helyben, posta-pénz nélkűl, 1. Rfor. és 40. kr. – Azokra nézve pedig, a’ kik ezen pénzt előre le nem teszik, (v. nem praenumerálnak) minden Negyed 28. kr.
A’ pénzt le lehet tenni m i n d e n K. P o s t a - T i s z t s é g n é l; Könyv-árros bóltokban, Könyv-kötő, Kereskedő, vagy más illy-féle pénzt bé-szedő Uraknál; – a’ kiknek-is ebbéli fáradttságokért minden tíz nyomtatványra eggyet reá adunk, ’s postán a’ többivel eggyütt ingyen meg-küldünk.
A’ pénzt bé-szedő Urak méltóztassanak a’ nállak le-téendő summát, az Előre-fizetőknek neveikkel eggyütt (mellyek-is az utólsó Negyedben mind ki fognak nyomtattatni) az itt-való Fő-Posta-Tisztséghez imilly titulus alatt bé-kűldeni: Inclyto Regio Postae Praefectoratus Officio C a s s o v i a e pro Museo Hungarico. –
Azok az érd. Hazafiak pedig, a’ kik egyenesen mí-hozzánk akarnak írni: ne terheltessenek, leveleiket frankózni, ’s a’ boríttékra imezt írni: A’ Magyar Museum’ Ki-adójinak K a s s á n.
[7. negyed, a hátsó borító előlapja]
EGY LEVÉLNEK TÖREDÉKE.
„ – – – Mit mondgyak? mikor illyet látok, hallok: fel-éled bennem a’ reménység, hogy virágozhatnak még Magyar Nyelven, sőt általlyában Magyar Hazánkban, a’ tudományok. Leg-ottani hathatós ösztönt érzek magamban, régen fel-tett szándékimnak végbe-vitelére. Ellenben, mikor Nemzetünknek állapottyát meg-gondolom, és abbéli állapottyának jelenségeit magamonn-is tapasztalom: viszontag minden reménységről le-tészek, és el-restűlök. A’ tudományoknak virágzása kettőn áll: a’ sokaságon, vagy a’ hatalmasokonn. A’ sokaság nállunk nem olvas; a’ hatalmasok akármire inkább szeretik kőlteni jövedelmeket, mintsem a’ hazabéli könyvekre. Hiteles emberektől hallottam, hogy * * Vármegyében hét ezer N – – – k laknak; de eggyetlen-egy Könyv-kötő sem találtatik! – ’s a’ t.
[7. negyed, a hátsó borító hátlapja]
PANASZOS ÉRZÉKENYSÉG
SÉLLYEI NAGY IGNÁTZ’
Első Székes-Fejérvári Püspök’
puszta sír-halmánál 1791. Nov. 13-dikán.
HÁROMSZOR húllatták a’ fák leveleket,
Érezvén az őszi hervasztó szeleket:
Miólta NAGY IGNÁTZ el-bútsúzott tőllünk,
’S mint eggy árnyék el-tünt vég-képpen előllünk.
Itt, e’ temetőben nyúgosznak hamvai,
Hol mellette vagynak bóldogúltt juhai.
Nints ezeken kivűl más jele sírjának!
Ki jó pásztora vólt mind hóltig nyájának.
El-felejtve nyugszik a’ főldnek gyomrában,
Mint ki soha nem vólt az élők’ számában!
Tí! kisded megyétek’ jámbor pásztorai!
Ignátz’ tisztelőji, érzékeny fijai!
Tudom, hogy könyv árad szemetek-héjjára,
Ha néztek atyátok’ puszta sír-halmára.
Mit tegyetek? Légyen hál’-adó szívetek
Ahhoz, kiért méltán harmatoz szemetek!
Szent fájdalmatokat velem-is osszátok,
Ki hív szívvel vagyok mindenkor hozzátok!
VIRÁG.