„– – A’ mennyire hívatalbéli foglalatosságaim engedik, a’ Poézisban szoktam magamat gyakorolni. Alkalmas nagyra-is nevelkedett már gyűjteményem; és, ha a’ józanabb-itéletű ’s fínomabb-ízlésű Íróink’ jóvá-hagyásából gondolhatom, hogy néműnémű kedvére szolgálhat Hazánknak, kész leszek, azt idővel sajtó alá-is botsáttani. Külömb-külömb-féle tárgyak fordúlnak-meg benne. Jobbára az okos gondolkodás, a’ gyönyörűséggel kezet-fogó hasznos nyájasság, vólt tzéllya írásomnak. Azonn iparkodtam, hogy ne tsak verseket írjak; hanem a’ versnek könnyű folyamattya mellett velős értelmével-is használlyak. Mutatólag íme egynehány darabot kűldök – – – –; ki-kérvén, hogy egyenes vélekedését felőllek barátságosan meg-írni ne terheltessék.” ’s a’ t.

Már a’ sajtó alatt vólt ezen Negyed, a’ midőn ez a’ barátságos Levél, több hasonló-kellemetességű versekkel eggyütt, kezemhez érkezék. Örömest közlöttem vólna még a’ versek közűl egy darabot, melly a’ Magyar Költőkhöz vagyon intézve. De az időnek ’s helynek szűk vólta meg nem engedé. Majd a’ következendő Kötetnek első Negyedében adandunk tehát helyet nékie. Akkor eggy úttal nem tsak a’ Poétának verseiről, és az azokban foglaltt dolgokról, ki-kértt egyenes vélekedésemet, hanem eggy-általlyában a’ Magyar Poézisról való gondolatimat-is fogom talán közölhetni; – reménylvén, hogy azon jobb agyagból formáltatott Ifjak, quorum de meliore luto finsit praecordia Titan, kik belső hajlandóságokhoz képest magokat a’ kőltésre hívatalosoknak lenni vélik, jó néven veendik tiszta szándékomat. E z e k n e k, barátságosan javallom addig-is, hogy a’ mit fellyebb ezen levél-töredékben olvastanak, szívekre vegyék. Tudni illik: azonn igyekezzenek, hogy ne tsak verset írjanak, hanem a’ versnek könnyű folyamattya mellett v e l ő s é r t e l m é v e l-is használlyanak. – B.