XII.
A’ MAGYAR KORONÁRÓL.
IV-dik Elmélkedés.
A’ Hadi Történetek nevezetű Bétsi Magyar Újságoknak Íróji a’ közelebb el-múltt Novembernek közepe tájján a’ Magyar Koronáról ismét egy különös tudósíttást hírdettenek-ki, mellyet valamelly nevezetlen Hazafi tett-fel e’ végett; ’s mellyben azt kívánta értésünkre adni, hogy a’ mostan el-múltt Török háborúnak alkalmatosságával Bukerestben, Oláh Ország’ népes Várossában, Fő Hadi-Vezér’ Koburg Herzeg’ szállásán látott-e? avagy talán tsak hallott lenni eggy olly nyóltz-száz esztendős Görög Historikus Könyvet, mellyben a’ mí szentséges Koronánknak formája le-rajzolva, alkotmánnya pedig le-írva találtatik; a’ mellyel régenten egy valamelly Görög nevezetlen Császár, egy nevezetlen Magyar Hertzeget meg-ajándékozott, midőn Kereszténnyé-lételekor eggyetlen-egy nevezetlen Leányát annak feleségűl adta, és egyszer-’s-mind Magyar Országhoz tartozó minden ő jussáról örökösen le-mondott vólna. Ez a’ bizonytalan Históriátska, a’ mint látszik, tsupán tsak arra mégyen-ki, mint-ha mondotta vólna a’ nevezetlen Hír-mondó, hogy látta, vagy halotta vólna ő nem régiben, hogy a’ velős kontz a’ maga’ feje felett erre, vagy amarra sebessen keresztűl által repűlt vólna. Nem kevés gyalázattyokra szolgálna az a’ Magyar Országi Tudósoknak, ha minden Görög Histórikusoknak nyomtatásban világra ki-jött munkájikba mind eddig bé nem tekéntettek, és annak a’ nevezetlen Tudósíttónak a’ Koronáról fellyebb-említett beszédire reája nem akadtak vólna.
De míg ez a’ Bukeresti Görög Historikus, Koburg Hertzegnek hathatós közben-járása által, Oláh Országból hozzánk el-érkeznék: lássunk mí e’ tekéntetben némelly bizonyosabb dolgokat, a’ kezünkön forgani szokott Görög Írókból. Talán szintén annak a’ szagát érzette-meg az érdemes Tudósíttó, a’ melly Scylices Curopalata, a’ XI-dik Százban éltt Byzántiumi Görög Író, beszéll a’ maga’ munkájának éppen tsak nem végezetén, hogy midőn Nicephorus Botaniates hajdani Görög Császár, a’ ki Dukás Mihályt Császárságától meg-fosztotta, a’ Duna-mellyéki tágas térségeken lakozó Scytháknak két hatalmasabb tsordájitól (horda) Patzinatzesektől, és Comanusoktól gyakran háborgattatnék, osztán velek meg-békélvén szövetséget szerzett; azon frígy-kötésnek meg-erősíttésére a’ Magyarok’ Királlyával-is öszve-barátkozott, kit a’ Görög Író Κζὰλης Ουγγαρἰας Ungarias Kralesnek, az az, Magyar-Ország’ Králessének nevez; és íme az így-nevezett Magyar Ország’ Királlyával kötött szövetségnek örökös fenn-tartására a’ maga’ nénnyének leányát Synadenét feleségűl ajánlotta, sőt nékie-is adta; vele-is élt házasságban szintén a’ Királynak haláláig; ekkor osztán ez a’ Theodulus Synadenes származott Synadene nevű Magyar Királyné vissza-tért Byzantiumba a’ maga’ születése’ főldére. Jól-lehet Scylitzes Curopalata ugyan a’ Magyar Királynak nevét itt nem említti; hanem tsak Ungarias Kralesnek, az az, Magyar Ország’ Királlyának nevezi: de Bonfinius, Magyar Országi Historikus, Második Tízedének harmadik Könyvében ugyan-azon Királyt, a’ kivel Nicephorus öszve-szövetkezett, világoson Geyzának mondgya lenni. De eggy-általlyában nem-is lehet külömben lenni e’ dolognak; mert Nicephorus Botaniates Imperator, Geyza Magyar Király, és Scylitzes Curopalata Historikus-is, mind hárman éppen eggy időben eggyütt éltenek, ha az esztendőket az esztendőkkel szorossan egybe-vettyük.
Ezek szerént Görög Országi Leány lévén Geyzának felesége, még pedig, a’ mint fellyebb láttuk, Nicephorus Botaniates Görög Császárnak igen közelről való rokonnya: nem tsuda tehát, hogy Koronánkon Despotesnek neveztetik Geyza Királyunk. Mert ugyan-is annak alsó karimás kerűletén a’ Királynak Képe alatt, így folynak sorjában szóról szóra az ígék: Γεοβιτζα Δεσπότης πιστός Κρὰλης Τουρκιας azaz: Geobitza (Geyza) hív, vagy hűséges Despotes, Turciának (Magyar Országnak) Királlya.
A’ Ducas nevezetű Császároknak idejekkor a’ Konstántzinápolyi Udvarnál a’ Despoták’ titulussa vólt a’ leg-első Méltóság az Imperatoroké utánn, jól-lehet ők semmi hívatalt nem viseltenek légyen-is, mint a’ XV-dik Századtól fogva az Arany-gyapjas Vitézek, és az az-utánn elő-állott egyéb fényes tzímerű Rendek, mind e’ mai napiglan szoktanak lenni. Illyenek vóltak többnyire a’ Császároknak fijai, attyafijai, vejei, és egyéb rokoni. Vagyon kezünknél Romanus Diogenes Görög Császárnak illy Görög fellyűl-való-írással egy régi pénze: ΡΩΜΑΝΩ ΔΕΣΠΟΤΗ ΤΩ ΔΙΟΓΕΝΕΙ az az, Romanus Diogenes Despotes; melly akkor veretett, midőn Constantinus Ducás Császárnak Özvegyét, ama’ szerentsétlenűl-jártt Ducás Mihály Imperatornak Annyát, Eudociát, feleségül el-vette, és az egész Napkeleti Birodalomnak igazgatásában annak társává, Corregensévé lett: még Alexius Comnenusnak ideje utánn-is mindenkor elébb-valók vóltak a’ Despoták még a’ Sebastocratereknél, és Caesaroknál-is, az az, a’ második és harmadik Fő Uralkodóknál-is. Az illy Despotáknak szokott meg-koronáztatását, nem külömben koronájoknak formáját, alkotmánnyát, ékességét eléggé elő-beszélli Codinus Görög Historikus, a’ Konstántzinápolyi minden viseltt Hívatalokról írott munkájának XVII-dik Könyvében.
Despota senki nem lehetett, hanem-ha Konstántzinápolyban lévén lakozása, az Imperatornak jelen-létében nagy pompával meg-koronáztatott vólna; ha pedig valaki Despotesi méltóságra emeltetett az Imperatorok által annak távol-létében, akkor a’ Despotesi Koronával-is meg-ajándékoztatott. Illyen Despóták vóltak Peloponnesusnak, Aetoliának, Epirusnak, Serviának Despotussi; illyen Despóta vólt Chaganus, a’ Hunnusok’ Vezére, Theophilactus Simocattának tanú-bizonysága szerént, a’ hetedik Könyvében; illyen vólt Boësilás-is Mysiának Despotesse, Cantacuzenus első Könyvének bizonyság-tétele szerént; de nevezetesen közelebb illyen Despótes vólt II-dik Geyza Magyar Ország’ Királlya-is, Szent Lászlónak testvér báttya, a’ mint e’ Koronánkon lévő világos Inscriptio bizonyíttya, a’ mellyet most mindgyárt amott fellyebb le-íránk.
Ezek szerént, mi lehet hihetőbb dolog, hogy Geyza el-vévén feleségűl Synadenét, Nicephorusnak közelről való rokonnyát, ezen Despotesi méltósággal őtet-is meg-tisztelte, és Felségesi titúlussal Βαςιλεία σῶ Maiestas Vestra, nevezettel illette; és egyszer-’s-mind ezen fő-méltósághoz köttetett Despotusi Koronát-is hozzá a’ Császár meg-kűldötte, annyival-is inkább, hogy világoson írják a’ Historikusok, hogy Geyzával frígyet kötvén a’ Görög Imperator, annak ajándékokat-is kűldött bizonyosan. Ha vallyon Synadenére-is, Geyza Királynéra, mint a’ Görög Imperatornak húgára, által-szállott vólna ez a’ Despotesi fő-méltóság, mivel még az Asszonyi Nemmel-is közöltetett vólt az többnyire, és Despoenáknak, sőt Basilissáknak hívattattak, arról semmi bizonyost most mondani nem tudunk.
Olvassuk-meg figyelmetesen az említett Codinus Curopalatesnek, a’ Görög Udvari Hívatalokról egybe-szedett Könyvének XVII-dik részét, minéműek szoktanak többnyire lenni a’ Despótáknak számokra készíttetett Koronák, mind formájokra, mind egyéb ékességeikre nézve: különös szép meg-eggyező hasonlatosságot találunk mind a’ két fél között, ha nem tökélletesen-is; mivel-hogy amazok-is hol egy, ’s hol más tekéntetekre nézve az időknek forgások szerént változhattanak, Codinus-is a’ Despoták’ Koronájának Le-írója mint egy három-száz esztendőkkel élt későbben Geizánál; azonban azt-is ki tudná meg-határozásképpen nékünk elő-számlálni, minémű változásokon, tsínosgatásokon mehetett-által ez a’ mí szentséges Koronánk közinkbe lett érkezése utánn; leg-alább-is a’ két fele-más Görög és Deák Inscriptiókból világoson ki-tetszik, hogy a’ két egymástól külömböző Napkeleti, és Napnyúgoti Nemzetségek’ tudós Mestereiknek kezeken fordúlt az meg, az időknek külömböző szakasszaikban.
A’ fellyebbeknek elő-adásokból, már azt-is világosabban által-érhettyük, mitsoda Korona lehetett az, melyről a’ mí Historikusaink’ beszédgyek szerént, Szent László álmodott vólt akkor, midőn Salamon Királlyal a’ Vátzi Erdő mellett, a’ két pártos atyafiak meg akarnának ütközni, azt hírlelvén a’ magok’ táborában ama’ mindent könnyen el-hivő Nép előtt, annak bátoríttására, hogy látott vólna László eggy arany koronát az Égből le-szállani Geizának fejére; holott már akkor jelen vólt a’ Konstántzinápolyból kűldetett Despotesi Korona, a’ mellynek óldalán Geizának mind tulajdon Képe rajta szemléltetik, mind Neve rajta olvastatik; azért néki bízakodván az a’ vak-buzgó Nép ez által a’ ditső álombéli beszéd által, győzedelmet-is vettek Salamon Királyonn, egyszer-’s-mind a’ kőltött álom-is osztán bé-tellyesedett. Mert nem sokára a’ véres ütközet utánn Geiza Székes-Fejér-Várott meg-is koronáztatott azon Égből le-szállani mondatott Angyali Koronával, mint-hogy az elébbeni Szent Istvánnak rendes Koronája már ez előtt jó idővel Rómába el-vitetett vólt, Hetedik Gergely Pápának hiteles tanú-bizonysága szerént. – Ah bizonnyára! Országunknak ezt a’ régi drága kíntsét kellene nékünk a’ szentséges Atyának engedelméből Rómában a’ Gazophilatiumban, Kíntstartó-házban, fel-kerestetnünk, és kezünkhöz keríttenünk! – Reménylyük, így őrlődik-ki osztán még valahára a’ tökélletes valóság. – De azonban el-várjuk ezen beszédünkre, mit fog nékünk ama’ nyóltz-száz esztendős Bukeresti Görög Historikus mondani. – Debretzenben, 21-dik Decemberben 1791.
V-dik Elmélkedés.
NE távozzunk-el messze a’ mí szentséges Koronánktól; jertek, Atyámfiai! nézzük-körűl még továbbá-is azt gondos figyelmetességgel: bizonnyal ő maga tészen önnön magáról leg-hitelesebb tanú-bizonyságot; tsalhatatlan jelekből ki-nyilatkoztatta a’ maga’ eredetének valóságos idejét. Mint-hogy tudniillik Ducás Mihály Görög Császárnak, és ennek Fijának az Iffjú Constantinus Porphyrogenitus Imperatornak, és Második Geyza Magyar Királyunknak valóságos Képeit, és neveit szemlélteti magán: ezzel nyilvánságoson értésünkre adta azt mí-nékünk, hogy azon eggy időben eggyütt éltt három uralkodó Fejedelmeknek idejekben készíttetett vólt az a’ Napkeleti birodalomban. Ha ugyan-is újjabb visgálódásra vesszük még egyszer e’ tekéntetben ezt a’ fenn-forgó dolgot; és valóban gondos szemekkel Szent Koronánkra reá-tekéntünk: azontúl egyszeribe mindgyárt szemünkbe tünhetik, és egy meg-tekéntéssel nyilván által-láthattyuk; hogy a’ melly tzímeresen a’ mí Idvezítő Urunk’ Jésus Kristusnak ditső Képe szemléltetik előlről szem-köztt a’ Koronának homlokán: szintén olly tzímeresen vagyon Ducás Mihály Görög Császárnak-is a’ Képe ellenben gondolván hátúlról a’ tarkójánál le-festve. Láttyuk ugyan-is előlről a’ Jésus Kristust Királyi székiben ülvén eggy egész pólttzal fellyebb-emeltetvén helyheztetve lenni; és Királyi trónussának szintén alsó zsámolyánál eggy egész grádittsal alább balról a’ Gábriel Árkangyalnak, jobbról pedig Mihály Árkangyalnak, és ezek utánn azon alatsonabb sorban mind két oldalról a’ több Szenteknek, Szent Demeternek, Sz. Györgynek, Sz. Kosmának, és Sz. Dománnak Képeit szemléltetni, annak világos ki-ábrázolására, hogy a’ Jésus Kristus olly mindenek felett fel-magasztaltatott mennyei Felség, ki még az Árkangyaloknál, a’ Szenteknél, és minden mennyei Karoknál fellyebb-való; és ezek mindnyájan az ő trónussának zsámolya körűl szakadhatatlanúl udvarolnak. Hasonló-képpen ha már meg-tekéntyük a’ Koronánknak hátúlsó részét-is azon gondossággal, ott találunk három uralkodó Fejedelmeket egymás mellett sorjában, Ducás Mihályt, Constántinus Porphyrogenitust, és Geyzát; a’ hol-is jobb kézről Constántinus, bal felől pedig Geyza foglaltanak magoknak helyet: de már Ducás Mihály, mint akkori uralkodó Görög Imperator, ezek között középben hasonlóúl eggy egész pólttzal fellyebb-emeltetett helyen Császári trónussában egész majestással, ’s méltósággal el-fel-helyheztetettnek lenni szemléltetik, nyilvánságos jeléűl, hogy ő vólna az, és nem más, a’ ki akkor a’ Napkeleti birodalomban felségesen uralkodnék, midőn ez a’ Korona készíttetnék. És így ezen mostan le-írtt két rendbéli tzímeres ki-ábrázolásokkal, mind a’ Kristusnak mennyei királysága előlről: mind pedig egyszer-’s-mind Ducás Mihálynak a’ Görög birodalomban való főldi uralkodása hátúlról a’ Koronán, mintegy tűkörben, világoson elő-adattatnak.
Nagyobb világosíttásnak okáért ide járúl az-is még itt másodszor, így lévén Koronánkra Ducás Mihálynak Képe mellé annak egész titulussa fel-metszetve: Μιχαὴλ ὁ Δοῦκας ἑν Χριστῶ πιστὸς Βαςιλεύς Ρωμάιων Ducás Mihály Rómaiaknak a’ Kristusban hűséges Királlya, vagy Imperatora, ezzel a’ szóllásnak formájával, hogy ἑν Χριστῶ a’ Kristusban mondatik Rómaiak’ hűséges Királlyának lenni, azzal nyilván az adatik-elő, hogy Ducás Mihály akkor életben-lévő uralkodó Császár vólt, midőn ez a’ Korona készíttetett. Mert valamint nállunk a’ Napnyúgoti Országokban ez vagy amaz uralkodó Fejedelmek, ezen szóllásnak formája szerént Dei gratiâ, clementiâ, Istennek kegyelmességéből Királyoknak vagy Császároknak lenni mondattatnak az örök emlékezetre tartozó Írásoknak eleinn; akkor az alatt, az életben-lévők értettetnek mindenkor: a’ szerént vólt a’ Görög Birodalomban-is a’ dolog, hogy midőn ez vagy amaz a’ Kristusban mondatott Rómaiaknak hűséges Királlyának lenni; annak akkor szükséges-képpen életben kelletett lenni.
De mivel érdemelhette azt a’ mí Geyzánk, hogy Ducás mellé olly közel helyheztettetnék a’ Koronának alsó karimáján? Ő Ducás Mihálynak eleitől fogva jó-akarója, sőt jó baráttya vólt; nevezetesen midőn Salamon Király a’ Görög birodalmat háborgatta, ’s pusztította, vele különös szövetségre lépett: sőt annyira meg-kedvellette Geyza a’ Görögök’ baráttságát, hogy még Görög fő nemzetből származott Synadene nevű Leányt hozott Konstántzinápolyból magának feleségűl; a’ kivel szintén halálig-is élt: Mint jó baráttyát, mint hűséges szövetségessét a’ Császári Udvar annyira meg-tisztelte, hogy még az Imperatorok utánn mindgyárt leg-főbb, ’s leg-elsőbb méltósággal, felséges Despotesi titulussal-is meg-ajándékozta, a’ mint ezt a’ Képe mellett való fellyűl-írás ekképpen bizonyíttya: Γεοβιξα Δεσπότης πιστός Κράλης Τουρχιας, az az: Geobitza (Geyza) hűséges Despotes Turciának (Magyar Országnak) Királlya. Nem tsuda tehát, hogy Geyza Királyunknak olly tisztességes hely adatott a’ Görögöktől Szent Koronánkon.
Ducas Mihálynak jobb keze felől pedig, a’ mint mondánk, alatsonabb helyen Constantinus Porphyrogenitusnak Képe vagyon illyen körűlötte való írással: Κωνσταντὶνος Βαςιλεύς Ρωμαίων ὁ Πορϕυρογέητσς, az az: Constantinus Porphyrogenitus Rómaiaknak Királlya, vagy Imperatora. Hogy pedig ezenn a’ Constántinus Porphyrogenitusonn ellene-mondhatatlanúl Ducas Mihálynak Fija, az Ifjú Constantinus Porphyrogenitus értessék: nyilvánságoson ki-tetszik Psellus Mihálynak, az Attya’ Praeceptorának, és Udvari Fő-Tanátsossának azon Orvos Könyvéből, a’ mellyet Constantinus Porphyrogenitusnak, mint tanítvánnyának ajánlott illy Görög homlok-írással: ’Ιατριχὸν πρός Κωνσταντῖνον τὸν Πορϕυρογέννητον. Medicinale ad Constantinum Porphyrogenetam, az az: Orvosi tudomány, mellyet Constantinus Porphyrogenitusnak ajánl Psellus Mihály. Ebben minden-féle nyavalyák le-íratnak, és orvosoltatnak. Egész képtelenség vólna tsak gondolni-is, hogy Psellus ezen Orvosi Könyvet Constantinus Porphyrogenitusnak, a’ Leo Sapiens’ Fijának ajánlotta vólna, ki az-előtt közel más-fél száz esztendővel élt; vagy ama’ nevezetes Constantinusnak, a’ ki Basiliussal eggyütt uralkodott; avagy pedig Constantinus Monomachusnak; mert ezek-is jó darab idővel éltenek annak-előtte, és sohol-is semmiféle Íróknál Porphyrogenitusoknak eggy-általlyában nem neveztetnek.
Vóltanak ugyan a’ Ducások’ familiájából három Constántinus nevű Császárok, kik mind közel egymás utánn, egy darab idő-tájban éltenek, és uralkodtanak: az első vólt az öreg Constantinus Ducas, Mihálynak Attya; második vólt a’ Mihálynak testvér öttse; harmadik a’ Mihály’ Fija, a’ szóban fenn-forgó Constantinus Porphyrogenitus: de ama’ kettő közűl eggyik sem mondathatik Porphyrogenitusnak. Mert az öreg Constantinus Ducas lévén a’ leg-első, ki a’ maga’ familiájából Császárságra emeltetett, a’ Fija-is Constantinus még Császársága előtt született, és így eggy-is a’ Császárnéknak szülésekre rendeltetett Porphyr nevezetű szülő-palotájában nem születtethetett, hogy Porphyrogenitusi nevet viselhetett vólna, akármellyik-is Constatinusonn, a’ Ducás Mihály’ Fiján kivűl; a’ kit Alana Maria a’ meg-nevezett Porphyr szülő-szobában hozott e’ világra; a’ honnan ő azonntúl Porphyrogenitusnak kezdett hívattatni; az egész Birodalomban-is az alatt a’ Név alatt kiáltatott-ki Imperatornak még kisded-korában.
De vallyon nem nagy képtelenség vólna-e még tsak gondolni-is, hogy a’ Koronánkon lévő Constantinus Porphyrogenitusonn akár eggyik, akár másik Constantinus értettessék, a’ ki Ducás előtt élt? hiszen, nagy betstelenség lett vólna Ducás Imperatornak lába-zsámolyához olly alatsonságba helyheztetni akármellyiket-is, kivált Constantinust, a’ Leo-Sapiensnek Fiját, a’ ki melly sok szép drága munkákat írt: meg-gondolván még azt-is azonn-kivűl, hogy azok is mind eggyenlő Császári majestással uralkodtanak. Ez-okáért a’ Ducás Mihály’ Császári székinek lába-zsámolyánál talponn-udvarló Constantinus Porphyrogenituson nem egyéb, hanem a’ Császárnak neveletlen Fija, az úgy nevezett Ifjú Constantinus Porphyrogenitus értettethetik.
Ide fog az is méltán tartozni, hogy, a’ fellyebb-említett Psellus Mihály ki lett légyen, két vagy három szóval emlékezetet tegyünk. Konstántzinápolyban régi nevezetes törzsökös familiából vévén eredetét, annyira ment a’ tisztességes tudományoknak tanúlásában, hogy e’ mai napiglan éltt minden Tudósoktól példa nélkűl szélesen ki-terjedő, és éles-elméjű bőlts Férjfiúnak lenni közönségesen tartatik, a’ ki minden ki-gondolható tudományokhoz eggy-arántt értett; mint-hogy még az időben, mint mai naponn, a’ Tudományok ama’ négy nevezetes Facultásokra nem valának fel-osztatva: az tartatott akkor igazán Tudósnak lenni, a’ ki mind a’ négy Fácultásokban, és annak minden ágazataiban eggyaránt jártas-kőltes lehetett: ekképpen hogy Psellus-is nagy Theologus, nagy Philosophus, nagy Medicus, nagy Jurisperitus eggyaránt vólt légyen, minden rendbéli számtalan sok tudós munkáji bizonyíttyák, a’ mellyeket Vossius, Cave, de kivált Allatius hosszas renddel elő-számlálnak; és már vagy nyomtatásban ki-adattattanak, vagy pedig még tsak kéz-írásban Európának fő Könyvtárházaiban széllyel imitt ’s amott hevernek.
Jó idején ez a’ tsuda-nagy tudományú Ember a’ Császároknak Udvaraiba bé-avatkozván, Constantinus Ducás Császár őtet a’ Fijának Ducás Mihálynak taníttó Mesterévé tette; a’ kinél annyira bé-színlette magát, hogy ő annak titkos tanátsossa-is lévén, idővel még mostoha Attyát-is Diogenes Romanust a’ Császárságból annak tanáts-adása szerént le-vetkeztette; az édes Annyát Eudociát Klastromba záratta; magát pedig Ducás Mihályt, az Attyának testamentoma szerént, azoknak helyébe a’ Császári Székbe ültette: egy szóval mondván, Ducás Mihálynak uralkodásában mind keze, mind lába, szeme, füle, szája, sőt többnyire esze-is tsak Psellus vólt. Mint-hogy azért Psellus nélkűl az Imperator legkissebbet-is alig tselekedhetett: ezek szerént nyilván a’ Koronánknak eszközlő Mestere-is Psellus Mihály vólt; mint a’ ki az azonn lévő drága Kövekről-is egész Könyvet írt, illyen titulus alatt: Nomenclator gemmarum, quae in usu sunt, et earum usus in Medicinis. A’ drága Kövekről, és azoknak orvosi hasznaikról. Görögből Deákra Ancantherus Orvos fordítván, Otthomarius ki-nyomtatta 1594. 8. Ezen Könyvéből Psellusnak nyilván ki-tetszik, hogy ő nagy Juvelier, drága Kövekkel bánó tudós Mester-is vólt: azért el lehet mondani, hogy azokat a’ Koronánkon lévő számos drága, rész szerént Rubin, rész szerént Safir Köveket, és még számosabb Orientalis Gyöngyöket talán Psellusnak újjai rakták oda olly mesterségesen; annyival-is inkább lehet így gondolkodnunk, hogy hasonlóúl más két Könyveket-is írt a’ Köveknek mindenféle nemeiről, és minéműségeiről; Maussacus Jakab Görögből Deákra fordítva mind a’ két nyelven ki-adta Tolosában 1615. 8. sőt még az Alchimiáról-is írt περὶ Χρυσοποιὶας, Az Arany tsinálásnak mesterségéről való Tractát, Görög és Deák nyelven ki-nyomtatódva Páduában 1572. 8. Az Egek’ visgálásáról, tsillagok’ forgásáról, Dioptricáról, Catoptricáról, és egyéb mély-lységes tudománnyiról, és Oraculumiról a’ Káldéusoknak, egész Könyveket szerzett vólt.
A’ fellyebb-említett Orvos Könyven kivűl írt Psellus még más Orvosi Könyveket-is, úgy-mint: 1.) De victus ratione, deque facultatibus, et succi qualitate alimentorum Libri duo. Valla György’ fordíttásából. Venet. 1498. fol Colon. 1526. 8. és Basil. 1557. 8. Constantinus Ducás Császárnak vagyon ajánlva. 2.) Σύνταγμα περί Τροϕῶν ϑυνάμεων. Syntagma de alimentorum viribus. Az Eledeleknek hasznairól. Basil. 1538. 8. 3.) περί Ποϑάγρας. A’ láb’-köszvényről. Páris 1558. 8. 4.) πεζί Σϕυγμὧν. De pulsibus. A’ Pulsusokról. 5.) Αποσημειωσιν πυρεττωντων. Notationem de Febrientibus. A’ Hideg-lelősöknek változó állapottyokról. Írt még Galenusra, Dioscoridesre, és Hippocratesre-is különös magyarázatokat, sőt több efféléket-is. Itt ezek egyedűl tsak azért számláltatnak-elő, hogy Psellus Mihály Orvos Doktor lévén, nem tsuda annak okáért, hogy Kosma, és Domján nevű két Mártyr Szentek Koronánknak óldalára fel-helyheztettenek, mint a’ kik eleitől fogva az Orvosló Doktorok’, és Patikáriusok’ Patronussinak, ’s Párfogójinak e’ mai napiglan tartattatnak: annyival is inkább hihető dolognak látszhatik ez előttünk, mivel hogy valamint a’ Császár Ducás Mihály-is Psellusnak, a’ Praeceptorának és Tanátsossának, minden munkájit nagy maga’ meg-elégedésével el-fogadta, és azokat szüntelenűl olvasta: úgy szintén Orvosi Írásait nagyra betsűlte és az Orvosokat-is kedvellette; sőt Koronánkonn-is Kosmás és Domianus Orvosoknak Képekben tisztelni kívánta.
Bátor Psellus a’ Törvényekhez értő nagy tudós Ember lett légyen is, a’ mint a’ több Törvényes Könyvei között magának Ducás Mihály Imperatornak számára készített Συνόψις τῶν νόμων χάι παλιτιχῶν, A’ Törvényeknek és Polgári rend-tartásoknak Summája, nevű Könyve bizonyíttya, mellyet Bosquet Ferentz Deákra által-fordítva két nyelven ki-adott. Paris. 1632. 8. de ez az olly híres Konstántzinápolyi hajdani Jurista és Statista, a’ mint Londonban Pitt, Berlinben Hertzberg mostanában kormányozták a’ Világ’ állapottyát, még sem boldogíthatta mindenkor tanáts adásival a’ maga’ Fejedelmét: Mert midőn végtére ollyatén dolgokat kezdett vólna Császárjának fülébe súgallani, mellyeken nem tsak az Országnak Fő fő Rendei meg-botránkoztanak; de kivált Nicephorus Botaniates, a’ Fő-Hadi-Vezére annyira meg-bosszonkodott, hogy Ducás Mihályt Császári méltóságától meg-fosztotta; Psellusnak haját pedig el-borotváltatván; Szerzetes ruhába őltöztette; és érdeme szerént Klastromba záratta mint egy παλυπζαγματευτής, polypragmateutes embert, a’ ki minden fazékban kalán vólt; azért-is énekel a’ Poéta ekképpen:
– Et fuge ceu pestem } τὴν παλυπραγμοσύνην.
Azért hogy Ducás többnyire mindenekben Psellus tanáttsával élt, innen ama’ fetsegő Görög Író Zonaras Historiája’ XVIII-dik Könyvének XV-dik, és XVI-dik Szakasszában rútúl betstelenítti mind Ducást, mind Psellust: hogy ez amazt tsak a’ Grammatikában, Rhetorikában, Poézisban, Filozofiában, Historiában és egyéb alatson tudományokban gyakorlotta; a’ honnét osztán Ducás a’ Birodalomnak igazgatására tellyességgel alkalmatlanná tétetett vólna; és tsak egy haszontalan ember lett vólna. De ez merő azon calumnia, szemtelen hamis vád. Éppen ellenkezőt mond rólla Anna Comnena, Alexiássának V-dik Könyvében; és a’ több Historikusok, a’ kik közelebbről ismerték Ducás Mihályt: sőt Leo Allatius, Görög Orvos Doktor, nem tsak azt állíttya, hogy Könyveket-is írt vólna Michaël Ephesiusnak nevezete alatt; hanem minden nékie ajánlott számtalan Könyveket nagy kedvességgel fogadott-el, és azoknak olvasásában magát szakadhatatlanúl gyakorlotta. Ez-okáért említett Allatius nagy belső maga’ meg-indúlásából Zonarásnak e’ hamis vádgyára illyetén szókra fakadott-ki: Vagyon-e olly ártatlan, és kegyes életű ember, kivált ha szerentsétlenségbe találand esni, hogy a’ rágalmazó nyelveket el-kerűlhesse? Vagyon-e olly ditséretre-méltó dolog, mellyet az álnok-szívű emberek ne kárhoztatnának? Íme, mikor a’ Napkeleti Birodalom hanyatló félben kezdene lenni, abban a’ tudományok meg-szünnének virágzani: akkor ez a’ Császár maga’ példájával azokat élesztgeti, ápolgattya; és azokban talállya-fel minden ditséretét és ditsősségét, hogy így jó-akarójihoz nyájas barátságát, a’ szűkölködőkhöz irgalmasságát, mindenekhez pedig az által kegyelmességét meg-mutathatná.
Ducás Mihály’ betsűletinek fenn-tartása végett illő lészen meg-tudnunk, melly rossz-nyelvű, ’s mérges-pennájú Historikus lett légyen ez a’ XII-dik Században éltt Basilita Görög Szerzetes
Zonarás, a’ ki még a’ maga’ tulajdon Nemzetét, ’s Hazafiait-is Írásiban kíméllés nélkűl sok helyen rútúl motskollya; a’ tisztes Papi rendet
Simoniával, Szentség-töréssel vádollya; nem tsak a’ Napnyúgoti, de kivált a’ Napkeleti Görög Császárokat-is
tyrannissal, kegyetlen uralkodással betstelenítti, el-annyira, hogy XIII-dik Könyvének III-dik Szakasszában azokat
Kóborlóknak kiáltozza lenni, kik a’ Báránykáknak húsával hízlallyák magokat ’s velejeket ki-szopják. Erre nézve
Casaubonus ezt a’ tsatsogó Zonarást
Legitimae Historiae dehonestamentum, a’ valóságos igaz
Historia’ motskának méltán nevezi.
1Hogy Ducás Mihály Imperatorról Zonarás, Basilita Görög Szerzetes és azt követő némelly alatson-rendű Historikusok irígységből balúl szóllottanak, ez látszik leg-inkább valóságos okának lenni, hogy ő munkás vólt a’ Napkeleti Görög Ekklésiának a’ Római Anya-szentegyházzal való eggyesíttésében; a’ mint ezt nyilván bizonyíttya a’ Ducás Mihály Császár és Hetedik Gergely Pápa között meg-esett Levelezés, mellyet Hardvinusnál a’ Conciliumokról ki adott nagy munkájában fel lehet találni, sőt talán Ducásnak az ebbéli szent igyekezete ’s szándéka lehetett még annak is főbb indíttó oka, hogy Császári méltóságától meg-fosztatott. Az efféle rendkivűl való újjításokért mi nem következhetett légyen még az Uralkodóknak fejekre-is, azt az imitt ’s amott eleitől fogva meg-történtt szomorú példák bizonyíttyák.
Ezeket pedig utóllyára tsak azért hozánk itt elő, hogy midőn szentséges Koronánknak szemlélésére valaha alkalmatosságunk leend, avagy tsak a’ rajzoltt és festett Képét láttyuk-is: mind annyiszor jusson eszünkbe, hogy a’ Tudományoknak melly hűséges tisztelője, a’ Tudósoknak melly kegyes pártfogója, táplálója, egyszer-’s-mind melly nagy ajtatosságú, Istenfélő, és ember-szerető Görög birodalombeli felséges Monarcha vólt az, a’ kinek fejében tündöklött leg-elősször-is ez a’ mí Szentséges Koronánk. – Hogy pedig a’ Szent Szűznek Képe Koronánkon nem találtatik, arról itt bővebben szóllani most nem érkezünk. – Debretzenben, Bőjt-elő Havának 28-dik Napján. 1792.
Dr. WESZPRÉMI ISTVÁN.