IX.
BESZÉD,
Mellyet néhai G. Károlyi Antal,
Szatmár Vármegyei Fő Ispány,
1784. eszt. Kis-Assz. Hav.* első napj.
a’ szék-újjíttás előtt az egybe-gyűltt Rendekhez tartott.
Tekéntetes Rendek!
MELLY nagy, melly valóságos, és érzékeny légyen örömem e’ mái naponn, a’ midőn ezen Ns* Vármegyének Rendeit, illy ditső munkálkodásra, ú. m.* törvényes Szék-újjíttásra, illy nagy számmal, illy vídám erőben, illy egyenes szívvel öszve-gyűlve látnom ’s tisztelnem, szerentsém van; ki-ki, ha tsak nevemet isméri-is, el-hiheti. Mondom – a’ ki tsak nevemet isméri-is, el-hiheti. Mert ugyan-is: minden alkalmatosságban vídám szemmel néztem édes Nemzetemet; betsűltem, tiszteltem, szerettem.
Én úgy vélem, Tek.* Rendek! hogy főbb bóldogságink közzé számlálhattyuk azt, hogy még Isten’ jó-vóltából hajdani törvényes szokásunk szerént, mí-magunk (a’ kik egymást közelebbről ismérjük) választhatunk köz dolgaink’ el-rendelésére elől-járókat ’s kormányozókat, űgyeinknek tökéletes és serényebb el-végzésére alkalmatos bírákat az el-intézett dolgoknak végbe-vitelére gyorsan-tellyesíttő tiszt-viselőket.
Ha tehát minden igaz törvény az Örökké-való Bőltseségnek mint-egy képe; ha édes Hazánknak arany szabadsággal virágzó törvénnyei-is arra a’ végre készíttettek-el, hogy a’ nagy Isten’ ditsőssége nevekedgyék, szabadságunk fenn-tartassék, az egész Nép az ő Királlyához engedelmes hívséggel, szeretettel kaptsoltassék, a’ gyengébbek az erővel ’s hatalommal vissza-élők’ agyarkodása ’s dúlása ellen védelmeztessenek, az árvák, özvegyek gyámolíttassanak, és a’ tökélletlenség meg-zaboláztassék, ki-irtassék: melly egyenes szívvel, melly jól meg-gondoltt itélettel kelletik a’ választásban azokra voksolnunk, a’ kiknek tökélletes életek ’s buzgóságok által a’ nagy Isten’ ditsőssége gyarapodgyék; eleven hívségek által a’ ditsősségesen országló Fels.* Urunkhoz tartozó hív, engedelmes szeretet, az egész Népnek szívében gyökereztessék; bőlts és egyenes itéletek által az igazság ki-szolgáltassék; serény ’s előre-látó munkálkodások által a’ köz dolgok, rendelések, tökélletesen végbe-vitessenek? Méltó lészen tehát a’ mai naponn örömem, ha én mind ezen elő-számláltt ditsősséges végekre vezethetem, segíthetem a’ Nemes Vármegyét.
Már huszon-hat esztendős Fő-Ispányságomban meg-őszűlvén, bátran ígérhetem a’ T.* Rendeknek, hogy, kötelességem szerént, ollyan személlyeket adok elejekbe a’ választásra, ’s, a’ mint szoktuk mondani, kándidálok:* a’ millyeneket a’ Törvény rendel, és, minden dolgokat körűl-nézvén, alkalmatosoknak itélhettem. Ezt-is rettegve tselekszem; mert tudom, melly nagy lészen Isten előtt szám-adásom, ha hívatalomban igazán el nem járok. Azért a’ választásban-is hasonló figyelmetességet, egyenes szívet, ígérek magamnak a’ Tek. Rendek’ részéről; mert tudgya kiki, hogy egy lészen ezen dologban mind a’ Kándidálónak, mind a’ Választónak szám-adása.
Szóllok már azokhoz, kik a’ tisztségeket fel-vállallyák; – hívatalomból szóllok, – intem-is mindnyájokat: hogy, mivel magát kiki jobban ismérheti, mint én, tehát számot vessen magával, minek-előtte a’ tisztséget fel-vállallya: vagyon-e elég-erős szíve, hogy az igazságot minden alkalmatosságban minden személly-válogatás nélkűl ki merje mondani? vagyon-e elég arra-valósága ’s készsége, hogy tisztiben híven és serényen el-járjon? mert én, hívatalom szerént, mind a’ rendes függést, mind a’ hív és serény tisztviselést pontra meg fogom kívánni.
Talán több és rendesebben öszve-szedett szókkal kellett vólna mind ezeket a’ T. N.* Vármegyének eleibe tennem, – ha a’ puszta szó tökélletességre indíthatna bennünket. De úgy tetszik, hogy illy emberséges, egyenes-szívű, Haza-szerető Magyaroknak eleget mondottam.