III.
Fels. II-dik LEOPOLD KIRÁLYUNK’
HALÁLÁRA. 1792.
TSAK most kezd vala fel-tetszeni hajnalunk:
És már a’ komor éj újra reánk szakad. –
Kíntsünk, édes Atyánk, fel-kenetett Fejünk,
Pállyáját le-futá; meg-hólt.
Nints többé Leopold! – Könyveid’ árjai
Artzádról szomorún follyanak, oh Magyar:
A’ méltatlan halál’ vég’ veszedelmiből
Új életre hozód meg-hólt! –
Honnyodbann idegen, számkivetett valál
A’ vádló hazugok ’s meg-tsalatás miatt. –
Törvényid’ Leopold és igaz űgyedet
Meg-vallá; le-tevé hitét
*Megkoronázásakor kiadta a királyi hitlevelet.
Óltalmokra, ’s magát úgy viselé, miként
A’ tett alku szerént egy nemes, hív, szabad
Országban köteles vólt tselekedni. Szép
’S országló Fejedelmeket
Intő példa! – Neved, tiszteleted, miként
Kezdett már Ez alatt nőni! Ruházatod
(Európának öröm-képe, tsudája) mint
Jött egyszerre megint haza!
Nézd, mostan mi, ’s mi vólt, hajdani nyelvedet:
Ez vólt-fenn egyedűl. El vala már ez-is
Kárhoztatva. – Le nem festhetem itt Hazánk’
Belső nagy zokogásait.
Bé-zárlott ajakink íme ki-nyíltanak:
Nyelvünk’ még azok-is fel-veszik, a’ kiket
Német, Rátz-anya szült. Széltibe mindenütt
Kelnek már Magyar Oskolák.
Melly váratlan öröm! melly tsuda változás!
Mit gondolsz? nem egéssz Isteni tétel ez?
E’ dolgot Leopold tette, Magyar, veled.
Ő tartotta-meg el-vesző
Nyelved’, melly neked egy nemzeti béllyeged. –
Hogy-sem minden igaz, bőlts, kegyes Attyai
Sok százak’ folyamin; tsak kis időkor-is
Több jókkal szeretett-meg Ő.
Mit tett vólna tovább! – Itt hagya dolgai,
Példás kezdeti köztt! Itt hagya; ’s Nemzetünk’
Könyves gyászba hozá. – Nints Leopold! ki lessz
Bíztod már ez-utánn! ki lessz! –
Szünnyön-meg szemeid’ zápora: végy reményt:
Nem lettünk oda még: fenn-van helyette még
Nagy Magzattya, Ferentz: Ez leszen oszlopod,
Védőd, gondviselőd, Atyád.
Jól isméri hited’, ’s bajnoki karjaid’;
Jól isméri nemes szíved’, eszed’, szabad
Léted’, jussaidat, számtalan érdemid’;
Mint-hogy róllok egész Világ
Szóll, ’s fog szóllani, míg emberi nyom leszen. –
Már országlani tud; tudgya, mi sértheti
A’ Felségeket-is; tudgya, hogy a’ Magyar
Forr érette, ’s halálra kész. –
Már vég’ tiszteletet tégy hideg hamv’inak.
Szívedben lakozott: sírja mi lessz egyéb
Szívednél? – ide tedd; ’s mondd: Leopold! mivel
Kedvellt, így temet a’ Magyar.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.