I.
[KÜLÖMB-FÉLE VERSEK]
Ki a’ szép Asszony?
HA Ember az Asszony, főbb része a’ lélek.
Ezt nem tagadhatod, Fillis, úgy itélek;
Azért azt sem: hogy, ha erkőltsi hibád nagy,
Felette rút asszony, és tsak szép bálvány vagy.
Új magyar nevezet.
A’ mi Frantzúl Cocu, Hahnrey a’ Németnél,
Annak neve sintsen a’ Magyar Nemzetnél.
Régi Asszonyaink’ tiszta erkőltséhez
Nem fért, illy szót kötni az Urok’ nevéhez.
De ma az illyen Férj szokássá kezd válni;
Szükség azért, néki nevet-is találni.
Szarvat-viselőnek mondani nem lehet,
Mert nem szarv, a’ mivel senki sem öklelhet.
Mondgyuk hát Vaksinak, mert az azt sem láttya,
A’ mire más minden szemét száját táttya.
G. TELEKI JÓZSEF.
Vitéz Kép-író Úrhoz,*Képíró Sámuel* (vö. Zachar 237., 287.).
Moldva-Országba.
Főldim! mondd-meg: karddal vágtál-e, vagy kézzel?
Tudom, azt feleled, hogy leg-inkább ésszel.
De tulajdonod-is ezen három erkőlts;
Mert, mint Vitéz, erős, ’s mérész-is vagy, és bőlts.
G. GVADÁNYI JÓZSEF.
Nagy-Mélt. B. Orczy Lászlóhoz.*Nagyméltóságú Báró Orczy László.*
1791.
A’ Törvény, Ruha, Nyelv: a’ Nemzet’ béllyegi. Régi
Törvényünk’ LEOPOLD
*II. Lipót.*
’s a’ HAZA vissza-tevé.
Bé-vezetéd Magyar Őltözetünk Honnyunkba, Nagy Orczy;
A’ Nyelv-is Te-reád vár, kegyes Orczy; segítsd!
Hogy kül’ bel’ díszünk fényességére hozattván,
Mondhasd: Haldoklott a’ Magyar; általam él.
BARÓTI SZABÓ DÁVID.
Etendihez.*Nem tudjuk, ki volt.
1787. Sem Vers, sem Nyelvünk nem tetszik néked, Etendi!
Hasztalan az; nem fér Úri Nemedhez emez.
Úgy vagyon! Isteni múlatozás ’s tudomány az: emennek
Mennyei szépségén nem kap akármi majom.
1Vólt ollyan veszedelmes idő (iszonyodva fedezd-el,
Ezt hallván, szemeid’, kiki jobb órába’ születtél!)
Ah, vólt ollyan idő, hogy Népünk’ színe, Hazája’
Régi vitéz erkőltseivel Nyelvét-is el-únván,
Eggy Idegenbeliért általlott rajta beszéllni! –
B.