VII.
MEZEI DAL.
ŐSZ-TÁJBAN.
(Jakóbi utánn, szabadon fordítva.)
K. HOL vagynak a’ violák,
Kik itt kékellettek?
’S tőltsérkéjik frissíttő
Illatot hintettek?
F. Ifjú! elmúlt a’ tavasz,
’S a’ viola-is el-asz.
K. Hol van ama’ rózsás bértz,
Kin rózsát szaggattunk,
Mellyet kalapunkra, ’s hol
Mellyünkre, aggattunk?
F. Szép Lyány! itt hagyott a’ nyár,
Nem virítt a’ rózsa már.
K. Hol az a’ szép tsergeteg,
Melly bőven itatta
A’ réteket? hogy-hogy’ van,
Hogy most szomjan hagyta?
F. Száraz nyár vólt, ’s hő meleg;
Ki-száradt a’ tsergeteg.
K. Vezess engem’ ama’ szép
Terepély hárs-fához,
Hol beszéllgetni ki-ki
Le-dőlt mátkájához.
F. A’ szép hárs-fa már nem él,
Ki-tekerte azt a’ szél.
K. Hol ama’ szemérmes Szűz,
Ki, mint észre vette,
Hogy meg-láttam, le-hajolt,
’S el-pirúlt mellette?
F. Nem pirúl-el többször ő,
Mert el-vitte a’ himlő.
K. De él amaz Énekes,
Ki itt a’ rózsákat
’S violákat éneklé,
És a’ hű Lyánykákat?
F. Szép Szűz! ő-is meg hala,
’S több dalt nem tsinál soha.
GRÓF IDŐSB RÁDAI GEDEON.