IV.
EGY VALAKIRŐL.
NINTS veszedelmesebb,
Nints szenvedhetetlenebb,
Mint a’ szegényből lett Úr;
Ki koldús-táskáját
Felejtvén, ’s gunyáját,
Minden finnyás orral túr.
Hasogat szőr-szálat,
Mindenben piszkálgat,
Tisztségét bálványozza:
Hazáját, Nemzetét,
Eszét, és életét
E’ bálványnak áldozza.
KRESKAI IMRE.