II.
EGY JÓ MAGYAR POÉTÁNAK
VERSEIRŐL KÉRÉSÉRE TETT ITÉLETEM.
TE kértél, ’s kedvedet tőlteni fő-gondom;
Azért, verseidről mit tartok, meg-mondom.
Látok elmét, tüzet, ’s ékes magyarságot;
De szeretnék látni több ártatlanságot.
Meg-botsáss, Barátom! az a’ természetem,
Hogy a’ rosszat, azért, hogy szép, nem szeretem.
A’ leg-szebb gyümőltsben tsömört-szerző féreg,
’S a’ méz köztt-is gyakran lappang gyilkos méreg.
Az igaz kegyesség, ’s tiszta erkőlts, nagy kints;
Annak gyökerére lassú mérget se hints. –
Én nagy tisztelője vagyok a’ Szép Nemnek,
’S szépségét nevelni, tartom nagy érdemnek;
’S a’ mitől az artzát-szépíttő szemérem
Romolhat, egészlen ditsérni nem mérem.
Sőt, a’ mit ártatlan fiam vagy leányom
Nem olvashat bátran, magam-is el-hányom. –
Bezzeg, a’ melly szépen, ha ollyan jól szóllnál,
Akkor nem Aranka, hanem Arany vólnál.
GRÓF TELEKI JÓZSEF.