A’ Magyaroknak sorsok ollyan, mint hajdan a’ Frantziáké (Gallusoké) midőn egy-felől a’ Rómaiakkal, kiknek birtokában vóltak, más-felől a’ vadótz Németekkel határosodtanak. Idővel, mint-egy sajtó-deszka közzé szorúltak, a’ Németek és Törökök közzé. Szükség vólt azért német erkőltsökben el-fajúlniok, mivel más-felől Pogányok¹ lévén szomszédgyaik, azoktól irtóztak; és inkább akartak önként hivságban el-lágyúlni, mint-sem új vadságba vissza-térni. –

 Eggy erőszakos Király ollyan, mint egy bolond Pásztor, ki nyája közzé bottal hajt, midőn azt valahová akarja vezetni.

 A’ rágalmazó nyelvek ollyanok, mint a’ malom-kövek; mellyek, midőn végre el-fogy garatba-öntött gabonájok, nem lévén mit őrölniek, egymást rontyák.