III.
VERSEK
az felettébb szokásba jött Ortza festés ellen.
DORILISRŐL.
FESTI magát Dorilis, noha szines úgyis eléggé,
De nem elég szines a’ maga tükre szerint.
Melly mellett orákigis ül, nints vége se hoszsza.
Hogyha kenötseivel kezdi vakolni magát.
Gyorsan azonba’ repül az viszsza hozatlan időis.
Már délhez közelitt, ő tsak ül, a’ keze jár.
Ollykor ugyan fel-kél sétális lába, de hordgya
Kézi kitsiny tükrét akkoris ujja között:
Tartván azt szemihez, üvegének kérdi tanáttsát,
Nem hagya é valahol asztali tükre hibát:
Hogy soha még gyönyörübb nem vólt; hogy Angyaliszépség;
Hizelkedni tanult tükre nagyitva hazud:
Illeti csók érte; De talál mégis maga, mellyet
Szinleni még szebben, ’s még igazittani kel.
Még nem elég kéksége vagyon, itt ennek az érnek,
1Némellyek még az ereketis kékkel festik meg.
Még ide kel rósa, még ide több liliom,
Még Kláris*szint is nem adék eleget ajakimnak,
Nintsen elég feketén festve szemöldökömis:
Mind addig kendözi magát, mig lesz tsupa lárva,
’S a’ természeti kép mázza miatt el enyész.
Nem hiszem azt, hogy szebb: tudom azt hogy szép vala, mignem
Szebbitette magát patsmagolásaival:
Fesd ugyanis magadat, ha korán ránczokba szedödni,
S’ még fiatal korban agg’ Banya lenni szeretsz.
2Semmi sem közelliti úgy a’ vénülést, és a’ ránczos orczát mint a’ festés.
UGYAN DORILISHEZ.
Ó Dorilis! Dorilis! nem nézted még magadat jól,
Kérj hitelesb tükröt, mert hazud a’ magadé:
Hidd el szebbé még nem tett a’ költsönös ortza
Senkit: Nem hiheted? lásd magadat, s’ hiheted.
FULVIA ELLEN UGYAN AZONROL.
A’ mint ortzáit tükrénél Fulvia festi,
El hitetik tsalatott szemei, hogy mássa sehol sints;
S’ ha hozzája vetik, a’ föld több szépe tsak árnyék
Hadgyuk rá: tudom azt a’ reggeli Fulvia hogy ha
Rósák közt ragyogó liliomjait estve le mossa
Könnyen be piszkol négy kendöt: annyira szép volt.
3Ezen utolsó rend a’ Boileau*Aszszonyokrul irt Satyrájábul van költsönözve.*
A.J.