XIII.
KÉT ÉNEK GELLERTBÜL FORDITVA,
UGYAN AZON VERS NEMÉVEL,
A’ MELLYBEN Ő IRTA.
2A’ Gellert Éneke igy kezdődik: Gott deine Güte reicht so weit, so weit die Wolken gehen: Notája Sey Lob und Ehr dem höchsten Gut &c.
A. KÉRÉS.
1. JÓ vóltod Isten! fellyebb ér,
Mint a’ felyhők járása;
Segitni kész vagy a’ ki kér,
S’ nints irgalmadnak mássa.
Uram! köváram kösziklám,
Értsd meg kérésem, halgass rám;
És add meg amit kérek
3Ennek az utolsó rendnek, Gellertnél sints seholis párja, a’ mellyel öszve hangozzon, mellyben énis követtem; egyébként nagyobb munkával, de talám a’ fordittás kárával, öszve lehetett vólna párosittani a’ második és negyedik sorral az utolsót; s’ igy szebbis lett vólna.
.
2. Nagy gazdagság nem széditt el,
Világ kintsét nem kérem.
Adgy annyit, mint a mennyi kel,
És azzal én bé érem.
Adgy bölts elmét, s’ azt el ne vedd;
Hogy Téged, s’ a’ Te Küldöttedd,
S’ magam meg esmérhessem.
3. Nem kérem nagy tiszteletem
Bár vágygyon sok sziv arra;
Ha meg marad jó hir nevem!
Nem less szemem amarra.
Elöttem leg föbb betsület,
Ha véghez vittem tisztemet,
És ha a’ Jók szeretnek.
4. Nem kérek hoszszú életet
Tsak engedgy szódhoz hivet;
Jó sorsban adgy elégedett,
Bal sorsban bizó szivet.
Im! markodban van életem,
Irgalmad adgyad istenem!
Még itt e’ testben érnem
B. A’ Kereszténynek estvéli maga meg visgálása Gellert szerént.
1. EGY nap ismét el-tünt, ’s borúlt már ejtzakába
Mint múlt az tölem el? nem múlté tsak hijába?
A’ jó után egész eröm vetettemé?
’S nem kényemként, hanem tisztemként jártamé?
2. Kezdémé? vallyon azt az Isten felelmével;
Áldás ’s könyörgés közt? és olly el-szánt elmével;
Hogy tzélommá tegyem az egy tökélletet,
Az igazságat és a’ jámbor életet.
3. Kötelességemet gyakorlott tisztem mellet,
Ugy véghez vittemé, mint az mint aztat kellet?
’S azért dolgoztamé ember társam javát,
Hogy Isteni hagyás, nem hogy ember szem lát?
4. Vezérlésem alatt, maradté szivem éppen?
Volté Istenre az függesztve vóltaképpen?
’S el hitteé? midön a’ Mennyet zörgetem,
Hogy, ha kérésem jó, meg halgat Istenem?
5. Midön a’ földi jók élelme el ragadta
Testemet; véltemé, hogy azt mind Isten adta?
És vettemé? mind azt, amit az Ur rám oszt,
Hálák között a’ jót, ’s nyúgottan a’ gonoszt.
6. Eredté jo szivbül társalkodásim vége?
Erzemé mi az hív barattság édessége?
Beszédem sós
4Ennek ellenkezöje a’ sótalan beszéd.
’s tréfám mind ártatlan vólte?
’S amit meg bánhatnék, ollyast szám nem szólté?
7. Házam népe körül mint vittem tisztem véghez?
Készitéé? példám elméjeket az éghez;
Az embert száno sziv hideggé nem letté
Bennem: ’s a’ más jobbúlt sorsán örűltemé?
8. Meg bánámé mindgyárt a’ bünt mihent meg tettem?
’S nem uralkodtaké indúlatim felettem?
’S ha ez éjjel az Ur lelkem szóllittya ki
Kész e’? a’ számadást vallyon ki állani?
9. Isten! Te mindent tudsz, nints hát okom, véttségem
Titkolni: érzem én ’s esmérem gyengeségem:
A’ Kristusért Uram botsánatot talály,
S’ gondatlanságimért vélem perben ne szály.
10. Tudom meg engedsz Te annak, ki-vétkét bánnya,
Mert irgalmon örülsz: ’s ez, a’ meg estet szánnya
Ez éjjelis örzöm Te vagy, ’s ha szolgád él
Él neked, ’s ha meg hal, ö meg halni sem fél.
B. ID. RÁDAY GEDEON.
NB. Ezen Gellert éneke igy kezdödik: Der Tag ist wieder hin, und diesen Theil des Lebens – Wie habe ich ihn verbracht? verstrich er mir vergebens? A’ nótája pedig amaz esmeretes ének az Evangelikusoknál: O Gott du frommer Gott etc. A’ fordittás szorossan a’ Gellert verseihez vagyon alkalmaztatva.