AZON szerentsés-születésű Iróink közzűl, kik a’ leg-szebb természeti ajándékokkal birván, jeles érdemeikért közönséges esmeretségre, ’s hazafi társainknak tiszteletére méltók vólnának, és még-is feledékenységben maradnak, egy vólt Ányos Pál-is. Ez a’ nemes Iffiú, ki idővel Nemzetünknek gyönyörűsége lett vólna, ez-előtt már egy-néhány esztendőkkel, életének 28dikában, meg-holt; és még sem találkozott mind eddig-is senki, a’ ki az ő különös-kedvességű Verseit öszve-szedvén közre botsátotta vólna! El-felejttve nyúgoszik szegény a’ főldnek gyomrában, mint-ha soha közöttünk sem lett vólna! – Hazánkfijainak érdemeikhez mutatott illyetén érzéketlenségünk, ki-mondhatatlan, mi nagy kárára válik a’ Hazának. Ez által nem tsak efféle kíntseink rejtekben maradnak, de még több más Íróink-is, kiket külömben a’ Hazának és ditsősségnek szeretete talám sok jeles dolgokra vezetne, meg-szomorodnak ’s el-kedvetlenednek.

 UGYAN-is mí-nékünk Magyaroknak, ha ditséretes igyekezeteink által Hazánknak tetszését, ezt a’ mí számtalan fáradttságainknak egygyetlen egy, kedves takarmánnyát, meg nem nyerhettyük, mi szolgálhat még egyéb vallyon! ösztönünkre? –

 Melly helyre-hozhatatlan kárt vallott légyen a’ Magyar Poézis Ányosnak olly idő előtt történtt halálával, azok, kik némelly munkátskájit kezekbe kaphatták, eléggé tudgyák. – Életéről, ’s Írásairól annak idejében majd bővebben szóllok. Most tsak valami keveset jegyzek ide verseinek minéműségéről.

 Ányos többnyire két-sorú végezetes versben írt, úgy-mint a’ melly leg-alkalmatosabb mind a’ Költőnek elméjét szabadon jártatni, mind az Olvasót a’ Gondolatoknak ’s verseknek könnyű, természetes folyásával gyönyörködtetni. Nem-is egyéb végre vétetődtek szokásba az egygyenlő-végezetű Versek, hanem hogy az utólsó szóknak mértékletes egygyenlősége ketsegtetvén füleinket, a’ gondolatoknak szépsége annyival kellemetesebb foganattal hozattassék elménkbe. A’ hallás leg-kényesebb érzékenysége az Embernek. Az egy-forma hangoknak mértékletes egygyeztetése kedves nékie; valamint-hogy ellenben azoknak erőltetett többszörezése únalmát okozza. E’ végre (kiváltt a’ hoszszasabb Költeményekben) a’ négyesnél tsak-úgyan alkalmatosabb a’ két-sorú Vers.

 Nem következik mindazonáltal ebből az, mint-ha én a’ Négyes Verset meg-vetendőnek lenni állíttanám: Koránt-sem; illyen következést tsak azok a’ Verselők húzhatnak szavaimból, kik a’ Poézisnak mivóltát többnyire tsak a’ szóknak egyenlő végezetében helyheztetik; nem általván, mint valamelly különös Poétai tálentommal ditsekedni, ha négyes versben némelly nap’ száz strófát írhattak.¹ Innét van az ízetlen verseknek olly temérdek sokasága, mellyeket ha valamelly Második Sándor meg-visgáltatna, talám még hét jóra sem találna.²

 Mennyire ment légyen Ányos a’ Verseknek említett nemében, és egyszer’smind a’ Poézisbann, önnön munkájiból tetszik-ki leg-inkább. Ide írom példa gyanánt az Isteni Gondviselésről^*

l. Ányos 64–64., 260–261. A vers először az Ányos által összeállított egyházi Énekes könyvben jelent meg (Pest, 1785).

írtt elmélkedését; melly darab tsak fordíttás ugyan, vagy-is inkább az idegen Írónak tsak tulajdon ínye szerént való követése; de a’ mellyből nyilván meg-látszik még-is, hogy Ányos született valóságos derék Poéta. Melly gyönyörű és kellemetes színekkel festi gondolatait erről a’ mélly és felséges tárgyról, önnön maga itéllye-meg az értelmes Olvasó.

 Még egy kis darabot ragasztok ide illyen két-sorú Versből; melly bánatos-szerű darabotska egyszersmind az ő érzékeny, ’s Hazája’ szabadságáért reszkető nemes szívének, és Nemzetéhez viseltetett forró szerelmének mint-egy béllyege légyen. Kezdete ez egy Levélnek, mellyet Ányos (1782dik esztend. 10dik Febr.) Nyitra Vármegyéből, Elefánti magánosságából,^* egy jó baráttyához Budára botsátott vólt.

 Melly könnyű folyások légyen Ányos kétsarkú^* Verseinek, ez a’ két példa eléggé mutattya. Hanem készített ő mindazonáltal Négyest-is jó számmal, de mind olly természetes és kedves folyásúak ezek-is, és mind olly válogatott szókkal írattattak, a’ millyeneket tsak magok a’ Músák szoktanak mennyei ajakaikra szedni, és annak a’ ritka-szerentséjű halandónak nyelvére rakosgatni, kit már születésekor ki-választván, kisdedségétől fogva Hippokrén’^* szent italára szoktattak, ’s a’ Poézisnak leg-belsőbb titkaira meg-tanítottak. Imhol a’ példa:

 Illyen egy Poétának Munkáji, kétség kivűl kedvesek lésznek Magyarainknak. Jelentem azért, hogy én el-tökéllettem magamban, azokat, mihelyest egybe-szedhetem, szép, tiszta nyomtatásban, közre botsáttani. Már jó vastag nyalábot öszve-gyűjtöttem ugyan Verseiből, de noha már harmadik esztendeje fordúl, miólta öszve keresésekben fáradozom, nagy számmal vagynak még-is, mellyeket még mind eddig kezemre nem keríthettem. Kérem e’ végre mind azon Magyar Hazafijakat, kiknél Ányosnak valamelly munkái találtattnak, ne sajnállyák azokat hozzám által-kűldeni, hogy jelentett szándékom szerínt Nemzetünkkel közölhessem. Ányosnak ditsőssége, és a’ Haza kívánnya ezt tőllök; – és kinek vólna másnak azokhoz nagyobb igazsága?