XVII.
NAGY-MÉLTÓSÁGÚ
G. F. M. ÚRHOZ.
(Budára, Sz. János’ hav. 20-dik napj. 1790.)
Összefüggések
Az 1790. június 20-áról keltezett levél gróf Forgách Miklóshoz (1731/1732–1795) szól, aki az országgyűlés főrendi ellenzékének egyik vezéregyénisége volt, s aki később, állásvesztése után pártfogolta Batsányit. A levél apropóját az országgyűlésen a magyar nyelvről folyó vita adta: a jegyzőkönyvek magyar nyelvűségének elfogadását sokan, főleg a horvát követek ellenezték, meg akarván tartani – pontosabban: vissza akarván állítani – a latint (vö. Forgáchról és minderről részletesen, összefoglalva a szakirodalmat: BJÖM. II. 504–512.). Batsányi ennek kapcsán kifejti a tudós társaság felállításának szükségességéről vallott nézeteit, de már a Bé-vezetéshez képest egészen új eszmei kontextusban, leginkább a Tudósítás elejével összhangban (509.; az itt megnyilvánuló etnokulturális identitásról l. Debreczeni Attila: Nemzet és identitás, in ItK 2001., 545–546.). E levél az ekkoriban hasonló irányban tájékozódó Kazinczy helyeslését is elnyerte: „Batsányi Urnak levele Forgács Miklóshoz sok jó és hellyes tanácsot foglal magában.” (Rádayhoz, 1792. február 13., KazLev. II. 249.)
Megjelenés
~; BJÖM. II. 201–203.