XVII.
AZ ANTIPÁROSI BARLANG
Összefüggések
A jelen szöveg keletkezési körülményeit illetően az alcímen és a lábjegyzeten kívül Batsányi Rádayhoz írott, 1790. április-május körüli levelének utalása az egyetlen adatunk: „Az Antiparos olly rosszúl van a’ komáromi gyűjteményben fordítva, hogy (de tsak Nagysádnak mondom-ki illy magyarán) ha Engel Úr nyelvünkönn olvashatná, meg nem ismerné, vagy ha munkájának némelly darabjaira akadna-is el-szégyenlené magát. Kazintzi Úr maga-is ostoba munkának nevezte a’ minap Szabó Úr’ szobájában, jelen-létemben.” (BLev. Németh 200.) A fentiekből kiderül tehát, hogy egy fordításról van szó, amelynek eredetije Johann Jakob Engeltől származik. Készült egy másik fordítása is, amely a Mindenes Gyűjteményben jelent meg (1789., II. 15. sz., nov. 21. és nov. 25., 236–240., 241–249.), erre vonatkozik Batsányi és Kazinczy lesújtó véleménye. A lábjegyzet szerint Verseghy fordítását már a Mindenes Gyűjtemény másik fordítást tartalmazó számának megjelenése előtt megkapták a szerkesztők („Ezt a darabot már régen bé-küldötte vólt hozzánk VERSEGI Társunk, midőn ugyan-azon darab a Komáromi Mindenes Gyűjteménybenn-is, szabadabban fordítva, ki-jött”). Ezek szerint tehát a két fordítás párhuzamosan, egymástól függetlenül készült, megjelenésük sorrendje nem feltétlenül utal keletkezésük sorrendjére. Kimondottan ezt kívánja egyébként hangsúlyozni a lábjegyzet az újbóli közlés indoklásaképpen, nem akarván a levélben nyíltan leírt minősítést előhozni (ezért aztán nem árt némi óvatossággal kezelnünk a lábjegyzet adatszerűségét a keletkezési időre nézve). Maga a szöveg többnyire valóságos történeti-földrajzi szereplőket, helyeket említ, de a kitalált főszereplők beszélgetésébe szőtt példázatként: valójában tehát a holbachi mű, a Systčme de la Nature megítélése körül kibontakozott korabeli vitákban foglal állást (l. Orpheus 371–372.).
Forrás
Johann Jakob Engel: Der Philosoph für die Welt (I. rész 3. darab: „Die Höhle auf Antiparos”) (Lipcse, 1787).
Szakirodalom
Eckhardt Sándor: A francia forradalom eszméi Magyarországon, Bp., 1924; Orpheus 371–374.