XIII.
NÉHAI BÁRÓ
SZILÁGYI SÁMUEL’ VERSEI,
A’ Hajókázás’ kezdetéről, és az azt meg-előző Arany-Időről.
Összefüggések
Ráday Gedeon 1789. szeptember 13-án arról ír Aranka Györgynek, hogy „régi igen jó barát-jának, Néhai Báro Szilágyi Urnak” Arankától hozzá eljuttatott versét közlés céljából továbbította a Museum szerkesztőihez (OSZK. Quart. Hung. 1994., 118a., Borbély Szilárd kiadás előtt álló szövegközlése alapján). Aranka szeptember 26-i válaszában beleegyezését adja a közléshez: „Igen nagy örömömre vagyon hogy találtam egy ollyan személlyre, a ki előtt az én Néhai Nagy jó Uram B. Szilágyi Ur emlékezete még meg maradt. Minden Irásai s munkácskái közül szegénnek, semmit egyebet megszabadítani a tudatlanság örömitől nem tudtam ennél az egy versetskénél alig vártam hogy világ eleibe adhassam örvendem hogy Nacsádba azok gyámolokat találtak Szabadon élhet, Nacsád vélek miattam a mint tettzik, és annál inkább a Museumba.” (Ladányi Sándor: Aranka György levelei Ráday Gedeonhoz (1789–1791), Irodalomtörténeti dolgozatok 106., Szeged, 1973., 168., e közleményre is Borbély Szilárd hívta fel figyelmemet.)