IV.
OSKÁR’ HALÁLA.
Próbára fordíttatott darab,
OSZSZIÁNBÓL.
Összefüggések
Batsányi Osszián-fordításairól általában l. az Osszián utolsó éneke jegyzetét (99.). A jelen fordítás elkészültéről az első híradás Rádayhoz szóló, 1789. április 11-i levelében található: „Oszsziánból még nem küldhetek Nagyságodnak egyebet ezen egynéhány sor hexameternél, mellyet e’ napokban tsináltam; ez-is még tsak elő-munka.” (BLev. Molnár 90.) Ezt követően közli a szöveg első 16 sorát, kisebb változatokkal és egy sornyi kihagyással, kérvén Ráday véleményét. A válasz hamar megérkezhetett, mert Batsányi egy újabb, 1789. május 9-i levélben örömmel nyugtázza, hogy versei elnyerték Ráday tetszését (BLev. Molnár 91.). Ráday egyúttal prozódiai kérdésekről is szólhatott levelében és egy e tárgyban tervezett írást is emlegethetett, legalábbis Batsányi soraiból erre következtethetünk: „éppen szándékom nekem-is a Magyar Prosodiáról való gondolatimat a Múzéumban ki-jelenteni, Oszsziánból fordított verseimet közre bocsátván. Ha méltóztatik Nagysád a maga gondolatait a Múzéumnak III. Negyedébe ez iránt bé-iktatni, örömest el-állok szándékomtól ugyan-is sokkal nagyobb foganattya lészen Nagysád szavának az enyimeknél s következésképpen a haszon-is nagyobb.” (Uo.) A prozódiai tanulmánynak az adott különös aktualitást, hogy éppen ebben az időben készült Batsányi a (levélben és a közleményben is említett) Rájnisnak szóló válaszra (a 3. számhoz csatolt Toldalékot május 31-ről keltezte). 1789. június 9-i levelében azonban már azt írja Rádaynak, hogy „Nagysád Munkáját a’ M. Prosodiáról az utólsó Negyedre el-várjuk; és igen-is kérjük Nagysádat, hogy el-készítteni méltóztassék.” (BLev. Molnár 92.) A tanulmány nem készült el, vagy legalábbis nem maradt fenn. A prozódiai kérdések egyébként azért exponálódtak éppen e fordítás kapcsán (nem szólván most a Rájnissal folytatott vitáról), mert Batsányi hexameterben próbálkozott az ossziáni szöveg visszaadásával. Ekkor mind levelében (BLev. Molnár 90.), mind cikkében ezt véli a legoptimálisabbnak (l. az utolsó bekezdést), de később rájött tévedésére, miként azt a Museumba írott bejegyzése tanúsítja: „balvélekedés volt ez! s nemsokára megismértem, mely igen csalatkoztam” (BJÖM. I. 532.).
Forrás
Miként előzőleg közölt Osszián-fordítása esetén, úgy itt is Harold és Petersen kiadásai alapján dolgozhatott (1782. II. 281–283., ill. 1782. 451–453.; vö BJÖM. I. 532.).
Megjelenés
~; BJÖM. I. 187–188.