Forrás keletkezése

Összefüggések
Az alcím pontosan jelzi a keletkezés időpontját, pár napra rá el is küldte Rádaynak, bírálatra (1788. október 15., KazLev. I. 227.). A szövegek egyeznek, de a levélben nincs meg a lábjegyzet; a kézirat tartalmazza a dátumot és a lábjegyzet egy rövidebb változatát, valamint több javítást (MTAK. M. Irod. RUI 2-r. 2/I., 13a.). Ez lehetett az a változat, amelyet Kazinczy utóbb küldött, s amelyre Ráday egy leveléhez (1789. február 19.) csatolt küldemény hátoldalán sebtében reflektált: „Én az Ur Reflexióit, az Anacreonbúl való fordítássa iránt oda adtam ugyan a’ Correctornak; De én ha az Urnak volnék, azon Reflexiókat egészlen ki hagyom” (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45., 100b., KazLev. II. 43., rossz időrendi helyen). (Ráday ezt írja továbbá: „Ha az ur másként olvassa, kellett volna az Notában azt az Editiotis citálni, a’ mellyben az olvasás az ur fordítássa szerint van.” E megjegyzés alapján gondolhatjuk, hogy a fentebb jelzett kéziratos változat ment a korrektorhoz, mert az még nem tartalmaz forrásjelzést a lábjegyzetben.) Március 1-jei leveléhez csatoltan pedig a következőket jegyzi meg: „Már előbbeni egyik levelemben írtam az Úrnak azirant, hogy az melly Notát kiván az Ur, maga Anacreonbul való fordittasa után bé tetetni, hogy talám az a’ Nota az általam fel tett okokbul ki maradhatna: De még akkor mikor ezt írtam nem tudtam, hogy már azon arkus kiis vólt nyomtatva akkor, és igy a’ Nota bé nem mehetett. De ha az Ur tsak ugyan továbbis kivannya hogy bé tétetődgyön, könnyű lesz azt az paginát, a mellyben az Anacreon forditássa van az Museum utolso arkussán ki nyomtattni, es az Nyomtatók szokasa szerint az már ki nyomtatot paginát meg szakasztani!” (MTAK. M. Irod. Lev. 4-r. 45., 101b) Kazinczy e két levelet egyszerre vette március 13-án és egy nappal később válaszolt is: „A’ πινει δαλασσ’ αναυρουζ és πινει δαλασσα δ’αυραν való külömbséget én leg-elébb Prof. Szent Györgyi Uramtól vettem. Ő tett reá fi-gyelmetessé, plajbásszal meg-igazitván az Anacreonomban a’ δ’αυραν-t. – Azután kevéssel meg-kaptam az Anthologia Graecat, mellyet Harles ada ki, ’s ott világosabban láttam a’ változtatást. A’ mennyire tudom, Heskín vólt az első, a’ ki azt úgy javaslá olvasni. Mivel későbben ment le a’ jegyzésem mint óhajtottam, kérném Nagyságodat: méltóztasson azt a’ rövid jegyzést vagy a’ könyvnek végére tóldalék gyanánt vetni, vagy a’ mi még kedvesebb vólna előttem, a’ fordítás pagináját meg-szakasztatván újabban nyomtattatni.” (1789. március 14., KazLev. I. 300.) Ráday március 31-én válaszolt: „ami az Anacreon verséhez adandó Nótát illeti, ha az, annak idejében érkezett vólna, mindgyárt az fordittás után tétetődhetett vólna: de minthogy az mostani Negyed nyomtatásában sokkal több hibák estenek, mint az első Negyedben; úgy hogy épen három paginát esik Trattnernek az utolsó Árkusban ujra nyomtatni, hogy az első nyomtatásbeliek ki-mettzettessenek; úgy tartom, hogy kedvetlenül vette vólna, ha még az negyedik paginais újra nyomtatódott vólna: És igy úgy itéltem, hogy elég jó lészen az Ur nótáját az utolsó Árkusban toldalék formán bé nyomtatni, fel jegyezvén a’ versetis, amellyhez tartozik: ezen nótához egyebet nem tettem hozzá: hanem az Ur leveléhez képest, hogy Harles-is hasonló értelemben vagyon ez-iránt az Urral.” (KazLev. I. 311.) Így is került bele a 2. szám hibaigazítójába.

Forrás
Anakreón: 19. dal.
Kazinczy és Földi Degen Anakreón-kiadását használta (vö. KazLev. II. 109., 156.): Anacreontis carmina ex recensione Brunckii edidit varietatem lectionis selectam et indicem adiedit M. Ioannis Fridericus Degen. Edit. III. Erlangae, 1781; Anakreons Lieder, Erlangen, 1782 (Orosz Beáta adata). A lábjegyzethez felhasznált kiadás Théophile-Christophe Harles (1738–1815) német klasszika-filológus Bibliothčque grecque című gyűjteménye.

Megjelenés
~; HV. 87.; Abafi II. 89.