XX.
THIRZIS ÉS KLOÉ
Összefüggések
Ráday Gedeon Trattner kérdését közvetítette a szerkesztőkhöz egyik (vélhetően 1789. február 19-i vagy március 1-jei) leveléhez utólag írott toldalékában a kották hovatartozását illetően (M. Irod. Lev. 4-r. 45. sz., 106a, KazLev. II. 167., rossz időrendi helyre besorolva). A kérdésre Batsányi válaszolt, március közepe táján: „Nagysád’ Kazintzy Uramhoz adott utólsó Levelének tóldalékjából értem, hogy Trattner Uram nem tudgya, mellyik énekhez tartozzék a’ kóta. Én mindgyárt az énekre reá tettem a’ jegyzést, hogy az fog rézbe metszetődni. Méltóztassék Nagysád erre nézve néki meg-mondani, hogy a’ 2-dik negyednek leg-utólsó darabja légyen az, úgymint Versegi Barátomnak ezen Éneke: L’ányka útat szerelmemnek nyiss már egyszer szivedbe és ennek az éneknek első stropháját rézbe a’ kóta közzé kell metszeni, azon kivűl, hogy az ének maga-is egészlen le leszsz nyomtattva.” (BLev. Molnár 83.) Kazinczy a Heliconi Virágokban elhagyta az utolsó két strófát, a következő, lábjegyzetben közölt indoklással: „A következő két strophát el-hagytam. Nyer ez által az érzékeny olvasó előtt mindig ez az igen kedves dalotska. Mert a száraz-fa allegoriájára az epedő bátortalan Szerelem nem vetemedik és a dal rövidsége szépen festi azt a kevély Szépet, a ki szerentsétlen Szeretőjét eggy két szóval fizeti ki.” (HV. 95.)
Megjelenés
~; HV. 95–96. (Dámon és Chloé); Verseghy 52–53.
[HARMADIK NEGYED.]