VIII.
MÉLTÓSÁGOS BÁRÓ
ORCZY LŐRINTZ
GENERÁLIS ÚRHOZ.
Összefüggések
Kazinczy kései emlékezése szerint Batsányi 1785-től foglalkozott Osszián-fordításával, egykorú adataink azonban csak 1788-ból vannak erre nézve. Batsányi Orczy Lőrinchez írott, 1788. április 15-i, majd 22-i levelében kéri vissza fordításának letisztázott példányát, mert nála csak a piszkozat maradt, s tervezi a Magyar Museumban közreadni, egyúttal véleményt is vár (BLev. Szilágyi 317.). Június 23-án örömmel számol be Rádaynak, hogy elnyerte Orczy és Teleki József tetszését, s egyúttal arra kéri Rádayt, hogy „ne terheltessék Priscus Rhetorból az Ossián éneke alá tett jegyzésemben lévő citatiot ki-írni, hagytam üres helyet. Egész Kassán nem találom-fel ezt az Authort.” (BLev. Molnár 87.) November elején Rádayt és Báróczit keresi meg levéllel, s kér segítséget a fordítás elvégzéséhez (BLev. Molnár 88–89.; KazLev. I. 238–239.), itt azonban már a tervezett teljes Osszián-fordításról van szó, a bírálat és próbafordítás ennek előmozdítására szolgálna. A jelen fordításról közvetlenül megjelenését követően Horváth Ádám emlékezik meg leveleiben, bíráló megjegyzéseket téve az ajánlásra (KazLev. I. 272., 349–358.). Kazinczy az Orpheusban alapvetően elismerő szavakkal szól Batsányi tervéről (135.). Batsányi Osszián-fordításának jelentőségéről l. még a bevezető tanulmányt (II. 19., 23–25.).
Forrás
Batsányi, mint maga is megírta 1788. június 23-i levelében (BLev. Molnár 87.), Harold német fordításából dolgozott (Die Gedichte Ossians eines alten celtischen Helden und Barden, Mannheim, 1782, III. 297–310.), utóbb aztán átdolgozta Petersen fordítása szerint (Die Gedichte Ossians neuverteutschet, Tübingen, 1782, 469–478.). Az ajánlólevél az első és utolsó bekezdés kivételével ugyancsak Harold kiadásán, annak Hugh Blair tanulmányát kivonatoló bevezetésén alapul. A források feltárását és a változatok összehasonlítását részletesen l. BJÖM. I. 529–530.
Megjelenés
~; BJÖM. I. 179–185.
Szakirodalom
Batsányi Osszián-fordításainak áttekintését l. BJÖM. I. 526–550., az ossziáni szerephez l. Debreczeni Attila: Fenség és Grácia (Ízléstörekvések a 18. század végének magyar irodalmában), in ItK 2000., 311–352.