III.
KOPORSÓ IRÁS.
1785 ESZTEND.
Összefüggések
A vers egyike azoknak, amelyeket tanulótársa és barátja, Orczy István (1767–1785) halálára írt Batsányi (a költő patrónusának, Orczy Lőrincnek a legkisebb fia 1785. december 9-én halt meg). Batsányinak három verse is ismeretes ezzel a szomorú eseménnyel kapcsolatosan. Az egyik a Magyar Hírmondó tudósításába illesztve jelent meg: A haldokló Mélt. Báró Orczy Istvánhoz Bacsányi János. 9-dik December 1785. Esztendőben Pesten, 4 óra tájban reggel, ágyánál virrasztván (1785. december 21., 100. sz., 806–807.; l. BJÖM. I. 8.). A másik a Magyar Museum I. kötetének 4. számába utólag iktatódott (I. 195–196. vö. BJÖM. I. 9.), ennek címe (Töredéke egy nagyobb kőlteménynek) és a hozzáfűzött jegyzet arra utal, hogy Batsányi nagyobb kompozíciót tervezett Barátság oszlopa címen, aminek része lett volna a jelen harmadik vers is (mindezekről l. BJÖM. I. 281–285.). E sírfeliratnak szánt költemény az alcím szerint 1785-ben készült, ezt utóbb átdolgozta a költő, mint Orczy Lőrincnek írja 1787. október 22-i levelében: „Hallom, hogy az Istvánnak Nagyságod csináltatott koporsó táblát. Nem méltóztatnék-e, Nagysád a’ felirást nekem is elküldeni? Én az én reá irt verseimet megrövidítvén, idővel ki is nyomattatom. Ha üresség volna még papiromon: ide irnám őket utolsó változtatásom szerint” (BLev. Szilágyi 316.). A Magyar Museumban e megrövidített változat kerülhetett közlésre (az első változat nem maradt ránk). A vers valamelyik változata szerepelhetett a Báróczinak küldött (s utóbb a Magyar Museumban is kiadott) 1786. decemberi levélben is, ahol Batsányi ugyancsak megemlékezik Orczy István haláláról (I. 66.). A közvetlen fogadtatásra nézve Horváth Ádám nem épp elismerő véleménye ismert: „Hijjánossan distingválod a’ közbeszédet a’ verstől; valami magyarúl rút a’ Prósában, mind rút az a’ versben; minden bizonnyal a’ Museumba iktatott koporsó irásodban is ez a’ versed: Neki másként tetszett, – s azért bús végzése, Nem engedte: legyen délre jöhetése, tsak szebb lett vólna, ha ez egészen ki tért vólna: hogy legyen délre jöhetésse. (És mivel itt az Úrról, Istenről beszélsz: a’ végzésnek is a’ bús helyett más epithetumot adtál vólna prosában, hát miért nem adhatnál a’ versben is?) Mit tsinálnak más Nemzetek a’ verssel, és miképpen külömböztetik a’ prósától? én azzal nem törődöm.” Majd nem sokkal később még határozottabban foglal állást: „a’ miket írtál ’s én nem láttam; millyenek lehetnek? nem tudom, de a’ Museumba iktatott koporsó irásod azt mutatja, hogy százszorta nehezebben megy neked a’ Vers, mint Szabónak vagy más exercitatus Poëtának. Noha hibát benne nem tudok, ’s erőltetést is tsak eggyet.” (Horváth Kazinczynak, 1789. február 21. és április 17., KazLev. I. 283–290., 324–336.; e levelekben idézi Batsányinak írott leveleit.)
Megjelenés
~; BJÖM. I. 10. (Felírás címmel)