Szunnyadozám, s a’ szent Cytheréa megálla fejemnél
’S a’ kis Erószt rozsáló ujjakkal
*ujjakkal Az ujj új-ból jav., a sor végén megismételve a javítás utáni alak.
fogva vezette,
(A’ ki – oh a’ jámbort! – csak földre tekingete), ’s így szólt:
*<szóllt:> szólt:
Vedd fiamat, kedves pásztor, s dalaidra tanítgasd.
*tanítgas<s>d A javítás utáni szóvégződés a sor végén megismételve.
Ezt mondá, s eltűnt. – Én ostoba!
*– Én ostoba! A gondolatjel és a felkiáltójel utólagos betoldás.
dallani kezdém
Énekimet, hogy Pán mint lelte fel a’ furulyát, mint
Pallász a’ sípot, lantját Mercúriusz, a’ szép-
Zengésű cyterát Admétnak pásztora Apollon.
*Apollon. <–>
Nem tetszék leczkém, s ő kezdte dalolni szerelmit,
Égiekét és földiekét, s lator anyja’ csodájit.
A’ mikre én akarám Érószt oktatni, kihulltak
Elmémből, de viszont leczkéji beléje tapadtak.