Ott Armída vevé tündérlakjába Rinaldot,
Itt a’ Károlyi lyányt Sztáray hozta belé.
Meg vala csalva Rináld: de te, boldog férfi, nem ingó
Lyányka’ tüzétől égsz, s hölgyed örökre tiéd.
Éljed időd’; nagy öröm siet elröppenni. Szerencsés
A’ ki sok édesben éle, nem a’ ki soká.