Ott Armída vevé tündérlakjába Rinaldot,
Itt a’ Károlyi lyányt Sztáray hozta belé.
Meg vala csalva Rinald: de te boldog férjfi, nem álnok
Lyányka’ tüzétől égsz, ’s hölgyed örökre tiéd.
Dőzsölj bájaiban, ’s a’ tündérlaknak örűlj itt,
Szép ifju, ’s régi törzsököd újra virúl.