Ott Armída vevé tündérlakjába Rinaldot:
Itt a’ Károlyi lyányt Sztáray hozta belé.
Meg vala csalva Rinald: de te, boldog férjfi, nem álnok
Lyányka tüzétől égsz; hölgyed örökre tiéd.
Dőzsölj bájaiban (Schwelge in ihren Reizen) ’s a’ tündérlaknak örülj itt.
Eggy vagyon hátra: siess, ’s törzsököd újra virúl.
(Der alte Stamm der Sztáray war schon fast ausgestorben.)