’s ezek közt e’ sorok, áltlátszó írásban:
Tekintsetek alá magas egetekből
Ti, a’ M a i l á t h -háznak elhunyt tsillagai,
’S lássátok, mint kelnek régi nemetekből
Házatoknak ismét új ragyogványai:
GYÖRGY, a’ Honnak ’s Honthnak tündöklő nagy fénye,
ANTAL, te Zemplénynek öröme ’s reménye.
A’ huszonöt ölnyi hoszszaságú ’s nyoltz ölnyi szélességű nyári-ebédlőben, mellynek falai ’s mennyezete fenyő-ágakkal volt bekárpitozva, ez olvastatott: – (a’ Megye szól, melly a’ Fő-Ispánynak honja:)
Én szűltem őtet, én neveltem;
Kevélyen láttam nagy fejlését;
Itten tevé első lépését,
De áh! a’ nem-hív elhagyott.
Most jő ’s enyém! enyém, ’s örökre!
Erőben űl fel kormányomra.
Szent ég, tartsd meg boldogságomra
A’ jót, a’ hívet, a’ nagyot!
*A két verszak egymás mellé szedve.