A’ Kség’ titkait homály
’S álthathatatlan köd borítja-be,
Ha bár a’ ködből tűz csillámlik is.
*csillámlik is<;>.
Lidércz tűz, melly a’ mérész kémlelőt
Posványra csalja csillogásival.
Nem kandikáltam én ezek között,
Hogy résre jutván, lássam a’ sarus
Hierophanta mint ád kézfogást
’S bodros Xylonját mint övedzi-fel,
’S azt a’ mit a’ vak bábozásnak hív.
De kandikáltam még is bator a’
Dágványba-süllyedt számos kémlelők’
Sírása ’s a’ nagy mastixpattogás
Egyéb tanácsot adhatott vala.
Mentem; ’s ím eggykor a’ Thesmophoresz
Rám bukkan, megkap, ’s görcsös ostorát
Nekem vonítván, így szóll: Esztelen!
Nem hallod e a’ süllyedők’ szavát?
Nem e a’ szörnyű ostorpattogást?
Kígyók’ fajzatja, szóllj, itt mit keressz?
Javúlást ’s zárva-tartott kincseket.
Így válaszoltam, férjfi hanggal, ah,
De bomladozni kezdő csontomat
A’ rettegés’ hősége vérte által,
Mint a’ halállal-küszködőt veri.
’S eggyszerre tűnt-el a’ Vezér – –
Menny, föld megrendűlt, ’s a’ víz
*víz<’>
habjait
Fercsegve verte zajgó partjaihoz.
’S az öszvetodúlt
*Utána egy szónyi hely szabadon hagyva.
szelek pedig
Meleg dögpárát vertenek reám
– – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – –
– – – – – – – – – – – – – – –