Forrás, mellynek ezer lant zengi dícséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed, ’s melly a’ Sicília’ térein Aetnát
Lángoltatja rokon? vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos-vize, ’s te, ki Timávus’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőíted a’ helyt,
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia’ fénye.
Oh mint lökdösi fel buborékait! oh mi színekkel
Festi-be mentében a’ márványt és valamit lél.
A’ menny boltozatán eleven színeivel az Íris’
Íve nem ég inkább. Folyj, boldog, századokon túl
Szent kútfő, folyj, és hozz idvet az emberi nemnek!
Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák’ orczájinak, űzzd-el az élet’
Kínjait hogy minden, ki vizedben megfüröd, innét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.