Forrás, mellynek ezer lant zengi dicséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed ’s melly a’ Sicília’ térein Aetnát
Lángoltatja rokon, vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos-vize, ’s te, ki Timávusz’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőited a’ helyt
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia’ fénye.
Oh mint lökdösi fel buborékait! oh mi szinekkel
Festi-be mentében a’ márványt, és valamit lél!
A’ menny’ boltozatán elevenbb szinekkel az Irisz’
Ive nem ég inkább. Folyj boldog, századokon túl.
Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák’ orczájinak, űzzd-el az élet’
Kínjait hogy minden, ki vizedben megfered, innét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.
*Az utolsó két sor nem fért ki a lapra, így a sorok mellett oldalt szabadon lévő helyre van írva, a dátummal együtt.