Forrás, mellynek ezer lant zengi dicséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed ’s melly a’ Sicilia’ térein Aetnát
Lángoltatja, rokon? vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos vize, ’s te ki Timavus’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőitöd a’ helyt,
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia fénye.
Oh mint lökd
*A szó vége hiányzik, üres hely és egy elmosódott betűnyom látható csupán.
fel buborékait! oh mi színekkel
Festi-be mentében a’ márványt és valamit lél.
A’ menny’ boltozatán eleven színeivel az Iris’
Ive nem ég inkább. Folyj, boldog, századokon túl,
Szent kútfő, folyj, és hozz idvet az emberi Nemnek!
Adj az Öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák orczájinak, üzzd el az élet’
Kinjait, hogy minden, ki vizedben megföröd, ismét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.