1829 Aa |
1829 Ab |
1829/1830 Ab |
|---|---|---|
Forrás, mellynek ezer lant zengi dicséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed ’s melly a’ Sicília’ térein Aetnát
Lángoltatja rokon, vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos-vize, ’s te, ki Timávusz’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőited a’ helyt
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia’ fénye.
Oh mint lökdösi fel buborékait! oh mi szinekkel
Festi-be mentében a’ márványt, és valamit lél!
A’ menny’ boltozatán elevenbb szinekkel az Irisz’
Ive nem ég inkább. Folyj boldog, századokon túl.
Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák’ orczájinak, űzzd-el az élet’
Kínjait hogy minden, ki vizedben megfered, innét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.*
Az utolsó két sor nem fért ki a lapra, így a sorok mellett oldalt szabadon lévő helyre van írva, a dátummal együtt.
| Forrás, mellynek ezer lant zengi dicséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed ’s melly a’ Sicilia’ térein Aetnát
Lángoltatja, rokon? vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos vize, ’s te ki Timavus’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőitöd a’ helyt,
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia fénye.
Oh mint lökd*
A szó vége hiányzik, üres hely és egy elmosódott betűnyom látható csupán. fel buborékait! oh mi színekkelFesti-be mentében a’ márványt és valamit lél.
A’ menny’ boltozatán eleven színeivel az Iris’
Ive nem ég inkább. Folyj, boldog, századokon túl,
Szent kútfő, folyj, és hozz idvet az emberi Nemnek!
Adj az Öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák orczájinak, üzzd el az élet’
Kinjait, hogy minden, ki vizedben megföröd, ismét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.
| Forrás, mellynek ezer lant zengi dícséretit, honnan
Jőnek hő vizeid, ’s a’ mész’ és kén’ ere benned?
A’ te tüzed, ’s melly a’ Sicília’ térein Aetnát
Lángoltatja rokon? vagy hevítnek Avernusi szikrák?
Bájának hátrálj orvos-vize, ’s te, ki Timávus’
Szomszédjában eredsz, és te, ki dicsőíted a’ helyt,
Hol Károly lakozott ’s elholt, Germánia’ fénye.
Oh mint lökdösi fel buborékait! oh mi színekkel
Festi-be mentében a’ márványt és valamit lél.
A’ menny boltozatán eleven színeivel az Íris’
Íve nem ég inkább. Folyj, boldog, századokon túl
Szent kútfő, folyj, és hozz idvet az emberi nemnek!
Adj az öregnek erőt ismét, add vissza pirossát
Hervadozó lyánykák’ orczájinak, űzzd-el az élet’
Kínjait hogy minden, ki vizedben megfüröd, innét
Épen térjen-el, és vígan láthassa hazáját.
|