Reményem eltűnt – mint mikor a’ torony
Lámpája az éjnek vad zivatarja köztt
Ellobban, és a’ Csüggedőket
A’ habok újra veszélyes örvény
’S egekbe nyúló fergeteges sziklák
Közzé ragadják. – Óh ti, Hatalmasok!
’S te, te nagy és jó Júpiter, ki
Teljesedésre hozod tilalmat-
Nem szenvedő Végzéseiket! tehát
Hijába bízám bennetek? hasztalan
Nyújték fel újobban könyörgő
Öszveredőlt
*A szókezdet (Ösz) olvashatatlan betűkből jav.
kezeket felétek?
(Zusammengefaltete)
Méltatlanoknak még soha nem leve
Az égiektől támogató segéd.
Tűrd a’ mit illik tűrnöd. Itt
*<El> Itt
lesz
A’ gonoszokra kemény Fenyítő.
Bizonnyal itt lesz! – néha sietve jön,
Sántítva többször; – ’s hozza kezében az
Élesre-fent pallost, ’s az ingó
Csésze sülyed, ’s bukik a’ hitetlen.
Villogj te nékem, mennyei jó Tanács,
’S vezérlj az éjnek kétes homálya köztt.
Im lobban a’ láng, a’ homály fut –
Lelkem örűlj! közelít az óra!