Reményem eltűnt! – mint mikor a’ torony’
Lampája az éjnek vad zivatarja köztt
Ellobban, és a’ csüggedőket
A’ habok újra veszélyes örvény
’S egekbe-nyúló fergeteges sziklák
Közzé ragadják. – Oh ti, Hatalmasok
’S te, te! nagy
*<oh> nagy
és jó Júpiter! ki
Teljesedésre hozod tilalmat
Nem szenvedő végzéseiket! Tehát
Hijába bízánk
*A bízánk bíztam-ból ráírással javítva.
bennetek? hasztalan’
Nyújtánk-fel újobban könyörgő
Öszve redőlt kezeket felétek?
Méltatlanoknak még
*<nem> még
soha nem leve
Az égiektől támogató segéd.
Türd a’ mit illik türnöd. Itt lesz
A’ gonoszokra kemény Fenyítő. (Nemesis)
Bizonnyal itt lesz; néha
*<’s h> néha
sietve jön,
Sántítva többször; ’s hozza kezében az
Élesre fent pallost; ’s az ingó
Csésze sülyed, ’s bukik a’ hitetlen.
Villogj te nékünk, mennyei Jó Tanács!
’S vezérlj az éjnek kétes homálya köztt!
Im, lobban
*<lango> lobban
a’ láng! a’ homály fut!
Lelkem örűlj, közelít az óra.