(nem mostani munkám.)
Reményem eltünt! – mint mikor a’ torony’
Lampája az éjnek vad zivatarja köztt
Ellobban, és a’ csüggedőket
A’ habok újra veszélyes örvény
’S egekbe-nyúló fergeteges sziklák
Közzé ragadják. – Oh ti, Hatalmasok!
’S te, te! nagy és jó Júpiter, ki
Opt. Max.
*Az utolsó betű, betűk a lap szélén nem jól olvashatóak.
Teljesedésre hozod tilalmat-
Nem szenvedő végzéseiket! tehát
Hijába bízánk bennetek? hasztalan’
Nyújtánk-fel újobban könyörgő
Öszve-redőlt kezeket felétek!
Méltatlanoknak még soha nem leve
Az Égiektől támogató segéd.
Tűrd a’ mit illik tűrnöd. Itt lesz
A’ gonoszokra kemény Fenyítő. (Nemesis)
Bizonnyal itt lesz; néha sietve jön,
Sántítva többször; ’s hozza kezében az
Élesre fent pallost; ’s az ingó
Csésze sülyed, ’s bukik a’ hitetlen.
Villogj te nékünk, mennyei JÓ TANÁCS!
’S vezérlj az éjnek kétes homálya köztt!
Im lobban a’ láng – a’ homály fut!
Lelkem örűlj! közelít az óra.