Zúgj búsan, ’s hullasd e’ sírre virágidat, ákácz,
Dongjatok, oh méhek, a’ fa’ virági körűl.
És te, Periploca, nyúlj végig buja karral az ágak’
Szent szövevényi között, hol Philoméla keserg.
Mert nagy tettei után itt nyugszik Pászthory. Nyugtot
Erdemel a’ ki soha azt nem lele, nem kerese.
*Az utolsó sor az előző után folytatólagosan, majd a vers mellett üresen maradt helyre írva, némileg haránt irányban, mert a lap aljára már nem fért ki.