Ha megzendűl
Estvéli dalunk,
’S örömünk eltölti az eget,
Előjön Cynthia,
Ezerszer ezer
Követőjivel,
’S irígyli szerencsénk’,
Irígylí boldogságunk,
Irígyli hogy ő nem tó-lakos
Csudálja az ég
A’ néki nem jutott
Bájzengzetet.
Csudálja Tellusz
És hogy mi vagyunk
Ő neki leg főbb dísze, fénye
Háladattal vallja-meg
Fülel a’ vidék,
’S a’ sziklák a’ tetőken
’S a’ vizeknek boldog szélein
Eggyütt zengenek velünk.
Br. Br. etc.
Eggy bús madár,
Színetlen és kicsiny,
Kit a’ berkek magok
Legaljasbb árnyaikban
Pirúlva rejtenek-el
– Neve fülmile –
Meri bájos zengzeteinket
Megszaggatni jajjaival.
De nem marad-el
Az Istenek’
Bosszúja sokáig,
’S a’ vakmerő
Némúlva lakol.
De minket az ég
Saját örömére
’S a’ föld’ örömére
Zengeni hagy,
Míg a’ télnek nyájas álma
Hű karjába nem fogad,
’S a’ megifjadott Tavasznak
Szép Hóráji gyenge kézzel
Életre nem költenek.
Br, Br, Br.!
Zeüsz bennünket szerete etc.
Br. Kl. Tuú.