Konferenciák

A TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0007 jelű kutatóegyetemi pályázat Bioetikai kutatócsoportja, a Debreceni Akadémiai Bizottság Bölcseleti, Művészet- és Ókortudományi Szakbizottság Filozófiai Munkabizottsága és a DE Humán Tudományok Doktori Iskolájának Filozófia Programja konferenciát rendez, melynek címe:

Bioetikai témák a művészetben

A konferenciára tisztelettel meghívjuk.

A konferencia idűpontja: 2011. április 29.

A konferencia helyszíne: Debreceni Akadémiai Bizottság
Debrecen, Thomas Mann u. 49.
Emeleti B terem

A konferencia kezdésének idűpontja: 10.00 óra

Elűadások idűtartama: 20 perc + 5 perc vita

Program

10.00-10.10 Megnyitó
10.10-10.35 Nemes László: Az Alba eset: transzgenikus művészet és bioetika
Alba egy meglehetősen hányatott sorsú nyúl (volt). Történetének lényege, hogy egy francia biotechnológus-team hozta létre (Louise-Marie Houdebine vezetésével) bizonyos génátviteli technikák kivitelezhetőségének tesztelése céljából. Medúzából származó DNS-szekvencia átvitelének eredményeként Alba képes volt – bizonyos megvilágítás mellett – fluoreszkálni. Egy chicagoi illetőségű kortárs művész, Eduardo Kac Albát műalkotásként kezdte használni, koncepciókat gyártva arról, hogy ennek a nyúlnak a puszta léte miféle művészi kvalitásokat és üzeneteket foglal magában. Hamarosan az Alba/Kac-eset széles körű nyilvános reflexiót generált, számos esetben a nyúl kreálóit vagy a művészt ért vehemens támadások formájában. Nem túlzás azt mondani, hogy a felmerülő kérdések – bizonyos értelemben - új fejezetet nyitottak a bioetika történetében. Előadásomban annak vizsgálatára teszek kísérletet, hogy a transzgenikus művészet miként lehet képes nem csupán arra, hogy bioetikai jellegű kérdéseket vessen fel, hanem akár arra is, hogy a művészetet direkt módon bioetikai koncepcióvá alakítsa. Ennek megfelelően áttekintem a transzgenikus művészet történetét, Alba esetét és azokat a kérdésköröket, amelyek bioetikai szempontból különösen érdekessé teszik ezt a kortárs művészeti fejleményt.
10.35-11.00 Tanyi Zsuzsanna: A halállal való szembesülés pszichológiája és etikája Fritz Zorn Mars című regényében
A svájci író, Fritz Zorn első (és utolsó) regényét a halálos rákdiagnózis fényében kezdte el írni. Könyve, a Mars arról szól, hogy ez a rendkívül intelligens svájci fiatalember hogyan dolgozta fel a diagnózist és haldoklásának folyamatát. Ez a regény, illetve önéletrajzi értekezés kiváló példáját nyújtja annak a pszichológiai folyamatnak, amin sok rákdiagnózist kapó beteg átmegy. Ezek a páciensek a korábbi élettörténetük kritikus átértelmezésével gyakran jutnak arra a következtetésre, hogy korábbi életük távol állt az értelmes életvezetés értékrendjétől. Előadásomban megpróbálok rámutatni a könyv azon pszichológiai vonatkozásaira, amelyek egybecsengenek azokkal a kurrens pszichológiai kutatásokkal, amelyek az ún. poszttraumás növekedéssel kapcsolatban kísérelnek meg tudományos eszközökkel közelíteni a számos esetben halálosnak számító diagnózissal való szembesülés értelmezéséhez. A daganatos betegek sok esetben oly módon reagálnak diagnózisukra és kezelésük folyamataira, hogy újragondolják filozófiai és etikai értékrendjüket. Fritz Zorn könyve ebben a vonatkozásban nyújthat értékes felismeréseket a betegségekre adott emberi reakciókat illetően.
11.00-11.25 Kovács Gábor: Bioetikai témák Sade műveiben
Előadásomban Sade magyar nyelven megjelent művei kapcsán teszek fel és próbálok megválaszolni olyan kérdéseket, amelyek a bioetika számára is relevánsak lehetnek. Vizsgálódásaim során Michel Delonnak A sade-i testről szóló tanulmányából valamint A felvilágosodás dialektikájának Sade-értelmezéséből indulok ki.
11.25-11.50 Bodnár János Kristóf: Egy etika lehetősége
"Vajon ki érdemli meg közülünk az örök életet?” teszi fel a csak első ránézésre költőinek tűnő kérdést Michel Houellebecq az Egy sziget lehetősége című regénye elején. E rendezvénysorozat korábbi konferenciáján már megpróbáltam egy filozófiai, szűkebben (bio)etikai relevanciájú olvasatot adni az Egy sziget lehetősége ikerregényének tekinthető Elemi részecskékről, jelen előadásomban hasonló, bár az alkotások különböző természetéből fakadóan némileg eltérő horizontról próbálom vallatóra fogni a szövegeket: Mennyiben és milyen értelemben determinálhatja vagy változtathatja meg az emberi identitásról, az önazonosságról és a közösséghez tartozásról vallott nézeteinket a modern genomika - főként, ha annak élharcos mérnökei a kezdetben aligha komolyan vehető, ám később világbefolyásra szert tevő Élohimita egyház tagjai? Ha a technocivilizáció révbe is juttat bennünket az (anyagi és emberi) természet évezredes problémáinak kérlelhetetlenül empirikus eltörlésével, vajon mit vesztünk a vámon? És miért várják messiásként a totális technicizáltság szeparált luxuskalitkáiban élő individuumok még huszonhatodik században is az Eljövendők érkezését?
11.50-12.50 Ebédszünet
12.50-13.15 Gajdos Ágoston: A gén és a stigma társadalmi köztudatba hatolásának vizsgálata filmművészeti alkotásokon keresztül
A betegség, mint fogalom megítélése koronként és kultúránként változó, ahogyan a betegséget hordozó, vagy attól szenvedő ember társadalmi helyzete sem egyértelműen kultúrtörténeti vonatkozásban. Alapvetően mégis elmondható, hogy a betegség megjelöl, s e jelnek jelentős kontextuális hozadéka van a közösségi elfogadás vagy éppen az elutasítás viszonylatában. A stigma, mint kirekesztő erő szerepe napjaink betegének egyik meghatározó élménye. Különösen érzékelhető ez a pszichiátriai stigma vizsgálatakor. Az újkori stigma fejlődéstörténete és behatolása a köztudatba jellegzetes mintázatot követ, melynek dinamikája sok ponton átfedést mutat a gén illetve a DNS modern társadalmi tudatának kialakulásával, vele szerves kölcsönhatásban van. Összefüggés fedezhető fel a gén és a téboly fogalmainak vonatkozásában e fogalmak társadalmi tudatosulása szintjén. A filmművészeti alkotások kiváló terepnek bizonyulnak a jelenség vizsgálatára. Előadásom célja egy, az 1910-es évektől napjainkig datálható filmanyag tudománytörténeti áttekintése és a fő vezérelvek kiemelése, melyek a filmművészetet a gén és a stigma tág értelemben vett fúziójára késztették, jelentős hatást gyakorolva ezáltal a pszichiátriai problémákkal küzdők megbélyegzésének fordulatokban gazdag történetére.
13.15-13.40 Kőmüves Sándor: Populáris bioetika. Robin Cook: Kóma
Rejtélyes körülmények között a bostoni Memorial kórházban számos beteg rutinműtét alatt kómába esik. A rejtély mögött azonban szándékosan elkövetett bűncselekmény húzódik meg. Az előadásom során megvizsgálom, hogy a könyvben ábrázolt kóma hogyan illeszkedik a kóma mai nozológiai rendszerébe, majd pedig - tekintettel arra, hogy a könyv 1977-ben jelent meg (a filmadaptáció 1978-ban) - felvázolom azt a kontextust, amely a kóma illetve az agyhalál kérdését körülvette az 1970-es évek Amerikájában.
13.40-14.05 Soltész Péter: Memória és identitás viszonyának problémái a filmekben
A személyes azonosság elgondolásának máig legnépszerűbb formája azon locke-i felfogáson alapul, miszerint a személyes identitás és az emlékezet közé egyenlőségjel tehető. E felfogás azonban nem csupán a filozófiában, de bizonyos bioetikai kérdésekben is problémák forrása lehet. Ezeket a nehézségeket többek között olyan filmek gondolatkísérletein keresztül kívánom bemutatni, mint a Memento, a Solaris, és az Egy makulátlan elme örök ragyogása.
14.05-14.30 Beretvás Gábor: Elveszett ártatlanság?
Homo sapiens kontra biorobotok és transzhumánok. Határcsaták a japán cyberpunk filmek világában.



A konferencia szervezői:

Prof. Rózsa Erzsébet

Kutatóprofesszor
DE Kutatóegyetem
Bioetikai kutatócsoport
rozsapuma.unideb.hu 		Kőmüves Sándor

Tudományos segédmunkatárs
DE Kutatóegyetem
Bioetikai kutatócsoport
s_komuvesyahoo.co.uk