A program célja, hogy magyar kontextusba helyezze a lieux de memoires (’emlékezethelyek’) Pierre Nora által bevezetett fogalmát, és ezáltal kezdeményezze a magyar kulturális emlékezet működési mechanizmusainak újraértelmezését. A kutatások kiindulópontja Norának az a meglátása, mely szerint az emlékezetnek már nincs valódi közege (milieux de memoires), csak helyei (lieux de mémoires) vannak, azaz a modern társadalmak immár nem közvetlenül emlékeznek a múltra, hanem emlékezethelyek közvetítésével. Ilyen emlékezethely nemcsak egy bizonyos térbeli hely lehet, hanem bármilyen hordozó, amelynek a jelen kulturális emlékezete szempontjából funkciója van (mitikus és történelmi személyek, tárgyak, események, szövegek, fogalmak stb.). Az emlékezethelyek nem állandó entitások – ki vannak téve a kollektív emlékezet változásainak; amellett, hogy tartalmilag megváltozhat az emlékezethelyhez kötött múlt, az emlékezethely is átalakulhat: jelentést és funkciót válthat, s el is tűnhet, újabbaknak adva át helyét. A fenti szempontokból egyenesen következik a kutatások interdiszciplináris jellege. A kutatások fő irányát kijelölő történettudomány mellett az etnográfia feladata a népi emlékezet vizsgálata, az irodalomtudományé, hogy feltárja az irodalom szerepét a magyar kollektív emlékezet helyeinek kialakításában és működésében, a kommunikáció- és médiatudomány az emlékezethelyek medialitását, a szociálpszichológia a jelen kulturális emlékezetét értelmezheti, a kulturális földrajz, a térszemiotika pedig elméleti szempontból dolgozhatja fel tér és szubjektivitás kapcsolatának az emlékezethelyek kutatása szempontjából is lényeges mozzanatait.