Mëlly boldog, aʼ ki életét
Kedvessel töltheti,
ʼS Ámornak édes ünnepét
Naponkint ülheti.
*A 2. strófa hiányzik, valószínűleg véletlenül hagyta ki Kazinczy másolás közben.
Kincsének gyënge karja köztt
Croesussal merkëzik;
ʼS csüggedvén bájos csókja köztt
Mënnyekkel kérkëdik.
Eʼ Kincsért aʼ Sorsʼ javait
Örömmel megveti
ʼS veszélyës változásait
Nagy szívvel szenvedi.
Forogjon véle tengëlyénn
Vagy állyon aʼ Világ;
Ő Kedvessének szép ölénn
Lëng, mint aʼ friss virág.
Ha tűzzel-terhës fëllegëk
Fenyítik napjait;
Ëggy csókkal, bármelly senyvesek,
Elfojtya gondgyait.
Olly vígan, mint ő, aʼ madár
Zöld ágak köztt nem él;
ʼS megnyervén, aʼ mit szíve vár,
Világért sëm cserél.
De mit dücsítëm hasztalan
Eʼ boldogságokot;
Ha önnön szívem páratlan
Nem érëz lángokot.
Jer hát, o Lyánka! jer hamar
ʼS légy, kérlek, Kedvesëm;
Ne tengjen, mint aʼ bús avar,
Nő nélkűl életëm.