Mëlly boldog, aʼ ki életét
Kedvessel töltheti,
ʼs Amornak édës ünnepét
Naponkint ülheti.
Fő várassában aʼ Király
olly boldog nem lëhet,
ʼS pompája néki bús homály,
ha szíve nen szeret.
Kincsének gyënge karja köztt
Krőzussal mérkëzik,
ʼS csüggedvén bájos csókja köztt,
mënnyekkel kérkëdik.
Eʼ Kincsért aʼ Sorsʼ javait
örömmel megveti,
ʼs veszélyës változásait
nagy szívvel szenvedi.
Forogjon véle tengëlyénn,
vagy állyon aʼ világ!
Ő Kedvessének szép ölénn
lëng, mint aʼ friss virág.
Ha tűzzel tellyes fëllegëk
fenyítik napjait,
ëggy csókkal, bármëlly senyvesëk,
elfojtya gondgyait.
Olly vígan, mint ő, aʼ madár
zöld ágak köztt nem él,
ʼs mëgnyervén, aʼ mit szíve vár,
világért sëm cserél.
De mit dücsítem hasztalan
eʼ boldogságokot,
ha önnön szívem páratlan,
ʼs nem érëz lángokot?
Jer hát, o Lyánka! jer hamar,
légy, kérlek, Kedvesëm!
ne tengjën, mint aʼ bús avar,
nő nélkűl életëm.