HUN–REN–DE
Klasszikus Magyar Irodalmi
Textológiai Kutatócsoport

Verseghy Ferenc művei
Elektronikus kritikai kiadás

HU EN
Az V. Zsoltár.Verba mea auribus percipe, Domine!Az üldözött Jámbornak könyörgése.*
Az üldözött Jámbornak <reggeli> könyörgése.
A’ Kútfőnek szorosb értelme szerintZsidó parallelismusokban.Az Isten megbünteti a’ gonoszokot, kiket útál, a’ jámborokot pedig megáldgya.
E’ Zsoltárt Dávid nagy szorongatási között készitette, mikor hazug és vérengző ellenségitűl nyomatott: de akkorë, mikor az üldöző Saul előtt, vagy akkor, midőn Abszalom előtt megfutamodott? nem bizonyos.*
[„E’ Zsoltárt […] nem bizonyos” részt utólag, a sorok közé és a margóra szúrta be Verseghy.]


1. A’ Musikamesternek Nechilóthra; Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra Istenem!
’s fogadd el buzgó esdeklésemet*
’s fogadd el buzgó <könyörgésemet.> esdeklésemet
3. Hallgasd meg hangos könyörgésemet*
Hallgasd meg hangos <esdeklésemet,> könyörgésemet
én Istenem, és én Királyom!
mert kérelmim hozzád buzganak.*
<mikor> mert kérelmim hozzád buzganak.
4. Üdejénn figyelmezz Istenem! szavamra;*
<Reggel> Üdejénn figyelmezz Istenem! szavamra;
üdejekoránn járúlok hozzád, ’s felnézek mit várhatok?*
<reggel> üdejekoránn járúlok hozzád, <salygatván,> ’s felnézek mit várhatok?
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
nem pártolod Te a’ gonosztévőt.*
<magadnál a’ hitetlent meg nem szenveded.> nem pártolod Te a’ gonosztévőt.
6. Előtted meg nem áll az istentelen*
Előtted meg nem áll <kérkedve a’ fonák szív;> az istentelen
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehovah.
8. De én nagy irgalmadbúl*
De én nagy irgalmadbúl <bízván,>
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt.
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem.
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott a’ torkok*
Feltátott <sírhoz hasonlítanak torkaik.> a’ torkok
síkosak nyelveik.*
<csalárdúl hízelkednek> síkosak nyelveik.
11. Fenyítsd meg őköt, Isten!*
<Mondgy, Isten! ellenek kárhoztató itéletet.> Fenyítsd meg őköt, Isten!
Hiúkká vállyanak tanáccsaik.*
<Vesztekre válni hadd tanáccsokot.> Hiúkká vállyanak tanáccsaik.
Űzd őköt szét sokasága miatt gonoszságaiknak*
Űzd őköt szét <ön tetteiknek táborával;> sokasága miatt gonoszságaiknak
mert pártot ütöttek ellened.*
mert pártot <ütnek> ütöttek ellened.
12. Örülni fognak mind kik benned bíznak;*
<Örömre gyúlnak így mindnyájan,> Örülni fognak mind kik <Te>benned bíznak;
Örökké fognak kiáltani örömökben:*
<oltalmadért örökké hangzik hálaénekek;> Örökké fognak kiáltani örömökben:
Te őköt oltalmazni, ’s ők benned örvendezni fognak*
<Veled kérkedni meg nem szünnek,> Te őköt oltalmazni, ’s ők benned örvendezni fognak
szeretvén nevedet*
<kik nevedet kedvellik.> szeretvén nevedet
13. Mert te a’ jámbort, Jehova! megáldod,
körűl foglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt.