1. A’ Musikamesternek Nechilóthra, Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra, Istenem!
’s fogadd el buzgó könyörgésemet.
3. Hallgasd meg hangos esdeklésemet,
én Istenem, és én Királyom!
mikor kérelmim hozzád buzganak.
4. Korán
* Zsk2, 258a: Reggel
figyelmezz Istenem! szavamra;
korán járúlok hozzád, salygatván, mit várhatok?
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
magadnál a’ hitetlent meg nem szenveded.
* Zsk2, 258a: <nállad a’> magadnál a’ hitetlent meg nem szenveded.
6. Előtted meg nem áll kérkedve a’ fonák szív;
* Zsk2, 258a: lőtted meg nem áll kérkedve <a’ fonák> fonák szív;
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
* Zsk2, 258a: Megrontod mind, kik hazugságot <mondanak> szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehovah.
8. De én nagy irgalmadba bízván,
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt.
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem.
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott sírhoz hasonlítanak torkaik.
Csalárdúl hízelkednek nyelveik.
11. Mondgy, Isten! ellenek kárhoztató itéletet.
Vesztekre válni hadd tanáccsokot.
Űzd őköt szét ön tetteiknek táborával;
mert pártot ütöttek
* Zsk2, 258a: ütnek
ellened.
12. Örömre gyúlnak így mindnyájan, kik tebenned bíznak;
oltalmadért örökké hangzik hálaénekek;
veled kérkedni meg nem szünnek,
* Zsk2, 258a: <nem szűnnek meg tebenn> veled kérkedni meg nem szünnek,
kik nevedet kedvellik.
13. Mert te a’ jámbort Jehova megáldod,
körűl foglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt.