Aa |
Ab |
Ab |
1822 B |
|---|---|---|---|
1. A’ Musikamesternek Nechilóthra, Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra, Istenem!
’s fogadd el buzgó könyörgésemet.
3. Hallgasd meg hangos esdeklésemet,
én Istenem, és én Királyom!
mikor kérelmim hozzád buzganak.
4. Korán figyelmezz Istenem! szavamra;
korán járúlok hozzád, salygatván, mit várhatok?
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
magadnál a’ hitetlent meg nem szenveded.
6. Előtted meg nem áll kérkedve a’ fonák szív;
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehovah.
8. De én nagy irgalmadba bízván,
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt.
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem.
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott sírhoz hasonlítanak torkaik.
Csalárdúl hízelkednek nyelveik.
11. Mondgy, Isten! ellenek kárhoztató itéletet.
Vesztekre válni hadd tanáccsokot.
Űzd őköt szét ön tetteiknek táborával;
mert pártot ütöttek ellened.
12. Örömre gyúlnak így mindnyájan, kik tebenned bíznak;
oltalmadért örökké hangzik hálaénekek;
veled kérkedni meg nem szünnek,
kik nevedet kedvellik.
13. Mert te a’ jámbort Jehova megáldod,
körűl foglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt.
| E’ Zsoltárt Dávid nagy szorongatási között készitette, mikor hazug és vérengző ellenségitűl nyomatott: de akkorë, mikor az üldöző Saul előtt, vagy akkor, midőn Abszalom előtt megfutamodott? nem bizonyos.
1. A’ Musikamesternek Nechilóthra; Dávid’ Zsoltára.
2. Figyelmezz szavaimra Istenem!
’s fogadd el buzgó esdeklésemet
3. Hallgasd meg hangos könyörgésemet
én Istenem, és én Királyom!
mert kérelmim hozzád buzganak.
4. Üdejénn figyelmezz Istenem! szavamra;
üdejekoránn járúlok hozzád, ’s felnézek mit várhatok?
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
nem pártolod Te a’ gonosztévőt.
6. Előtted meg nem áll az istentelen
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehovah.
8. De én nagy irgalmadbúl
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt.
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem.
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott a’ torkok
síkosak nyelveik.
11. Fenyítsd meg őköt, Isten!
Hiúkká vállyanak tanáccsaik.
Űzd őköt szét sokasága miatt gonoszságaiknak
mert pártot ütöttek ellened.
12. Örülni fognak mind kik benned bíznak;
Örökké fognak kiáltani örömökben:
Te őköt oltalmazni, ’s ők benned örvendezni fognak
szeretvén nevedet
13. Mert te a’ jámbort, Jehova! megáldod,
körűl foglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt.
| Az Isten megbünteti a’ gonoszokot, kiket útál, a’ jámborokot pedig megáldgya. E’ Zsoltárt Dávid nagy szorongatásai között készítette, mikor hazug és vérengző ellenségeitűl nyomatott: de akkore, mikor az üldöző Saul előtt, vagy akkor, midőn Abszalon előtt megfuramodott? nem bizonyos.
1. A’ Musikamesternek Nechilóthra; Dávid’ Zsoltára. (a)
2. Figyelmezz szavaimra Istenem!
’s fogadd el buzgó esdeklésemet.
3. Hallgasd meg hangos könyörgésemet,
én Istenem, és én Királyom!
mert hozzád buzganak kérelmim.
4. Üdejénn figyelmezz Istenem! szavamra;
Üdeje’ koránn járúlok hozzád, ’s vigyázok. (b)
5. Nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
nem pártolod Te a’ gonosztévőt.
6. Előtted meg nem áll az istentelen;
mind gyűlölöd te a’ gonosztévőköt.
7. Megrontod mind, kik hazugságot szóllanak.
A’ vérszopót és álnokot útállya Jehova. (c)
8. De én nagy irgalmadbúl,
házadba költözök, ’s mély tisztelettel
borúlok arczra szent szekrényed előtt. (d)
9. Vezess igazságodban, Istenem!
és ellenségeim miatt
egyengesd útadot előttem. (e)
10. Mert szájaikban nincs igazság;
veszélyt forralnak szíveikben.
Feltátott sír a’ torkok;
síkosak nyelveik. (f)
11. Fenyitsd meg őköt, Isten!
Hiúkká vállyanak tanáccsaik.
Űzd őköt szét sokasága miatt gonoszságaiknak;
mert pártot ütöttek ellened.
12. Örűlni fognak mind, kik Benned bíznak;
Örökké fognak kiáltani örömökben.
Te őköt oltalmazni, ’s ők Benned örvendezni fognak,
szeretvén nevedet. (g)
13. Mert Te a’ jámbort, Jehova! megáldod,
körűlfoglalván őtet jóvoltoddal pajzs gyanánt. (h)
(a) 1. v. Lásd az Egyházi Értekezés. 3. Köt. 49. old. E’ szónak Nechiloth értelmét annyival bajosabb meghatározni, mivel az Ó Testamentomban csak egyedül itt jön elő.
(b) 4. v. A’ Zsidó boker tesz ugyan annyit is, mint reggel, de közönségesen annyit mint haladék vagy halasztás nélkűl. A’ Zsidó eerak szót a’ Deák adstabo, Káldi pedig elődbe állok igével fordíttya; de illy értelme nincsen. Felvévén tehát az üldözött Dávidnak szoros környűlállásait, az értelem ez: Istenem! késedelem nélkűl intézem hozzád szívemet, segedelmed utánn figyelmezvén; halasztás nélkűl fogadd el kérésemet.
(c) 5 és 6. és 7. v. Belső meggyőződését, és ennél fogva az Istenhez való bizodalmát jelenti ki Dávid, szemei előtt hordozván barátságot színlő, ’s halálát kereső ellenségeit.
(d) 8. v. Dávid’ üdejében nem lévén még építve templom, itt ama’ sátor értetődik, hol a’ frigy’ szekrénnye tartatott, mellyhez arczal fordúlva szoktak volt imádkozni.
(e) 9. v. Istenem! mutasd meg, mikép kerűllyem ki törvénnyeidnek megtartása által ellenségeimnek tőreit? ’s vezess a’ te akaratodonn. Az Isten’ úttya a’ zsidóknál annyi, mint akarattya, parancsolattya. Az Isten’ úttya Dávidra nézve a’ temérdek sok baj és szenvedés volt, hogy az Úrban való bizodalomnak remekje legyen.
(f) 10. v. Mert nincs igazság szájaikban; gonoszság ül szívekenn; bosszúállások hasonló a’ tátott sírhoz, melly többet, meg többet nyel el, soha be nem telvén; csalárdúl hízelkednek nyelveik.
(g) 11. és 12. v. Ezeket a’ szent Író buzgó ragadtatásai között látszik mondani. Azonban a’ Zsidó nyelvjárást tekíntvén, ’s az 5. 6. 7. verseket, mellyekbe Dávid az Istenhez való nagy bizodalmat szinte elrejti, szemünk előtt hordozván, e’ két verset a’ jövendő üdőben is ejthellyük, hogy szavai illy értelemben follyanak: Isten! Meg fogod Te őköt fenyíteni; vesztekre válnak feltételeik; gonoszságoknak sokasága miatt megbuktatod őköt, mert ellened szögezték magokot, – a’ mennyire tudni illik Dávid az Istentűl választott király volt, – ’s látván azt az Igazak, hogy Te engemet, ki ígéretidben bíztam, hatalmas üldözésekbűl kiszabadítsz, örvendezve fognak Tégedet áldani, Benned bízván még akkor is, mikor mindnyájoktúl elhagyatnak.
(h) 13. v. A’ 70. Magyarázók utánn szent Hieronymus és a’ Deák fordító a’ coronasti nos igével élnek; de a’ Zsidó taterenu annyit tesz, mint körülvenni, keríteni. Lásd Király. I. Könyv. 23. R. 26. v.
|
Versio correcta. 1
[a kéthasábos kézirat bal hasábjában a következő szerepel:] Versio Káldiana. 1. Végig, azért, a’ ki örökséget vészen: Dávid Zsoltára. 2. Igéimet vedd, füleidbe Uram, értsd-meg kiáltásomat. 3. Figyelmezz az én imádságom szavára, én Királyom, és én Istenem. 4. Mert néked könyörgök: Uram reggel meg- halgatod az én szómat. 5. Reggel elődbe állok, és nézek: mert nem hamisság-akaró Isten vagy te. 6. Sem nem lakik melletted gonosz-tévő: sem meg nem maradnak a’ hamissak szemeid-elött. 7. Gyülölöd mind, a’ kik hamisságot tselekesznek: el-veszted mind, a’ kik hazugságot szólnak. A’ vér-szopó, és az álnok férfiat útállya az Úr: 8. Én pedig a’ te írgalmasságod sokaságában; Bé-megyek a’ te házadba: imádkozom a’ te szent templomodnál a’ te félelmeddel. 9. Uram vezérelly engem igazságodban: az ellenségimért igazgasd útamat szined-elött. 10. Mert nints igazság a’ szájokban: hiuságos az ö szivök. 11. Megnyilt koporsó az ö torkok, az ö nyelvekkel álnokúl tselekednek vala, itéld- meg öket Isten. Essenek-el gondolattyoktól, az ö istentelenségeknek sokasága-szerént üzd- ki őket, mert boszszantottak Uram téged. 12. És örüllyenek minnyájan, a’ kik benned biznak, örökké vigadnak: és bennek lakol. 13. És ditsekednek benned minnyájan a’ kik szeretik a’ te nevedet, mert te megáldod az igazat. Uram, mint a’ te jó akaratod paizsával környékeztél-meg minket. 1. A’ Musikamesternek fúvó hangeszközre,
Dávid’ Zsoltára. 2. Figyelmezz szavaimra Jehovah!
fogadd el buzgó könyörgésemet.
3. Hallgasd meg hangos kiáltásomot,
én Királyom és Istenem!
4. mikor hozzád imádkozok. – –
Jókor figyelmezz Jehovah! szavamra;
5. jókor járúlok hozzád, és várakozok. –
Mert nem vagy te gonoszságkedvellő Isten;
6. nállad az istentelennek maradása nincsen;
az esztelenek tekíntetedet ki nem állyák.
7. Gyűlölöd mind a’ gonosztévőköt. –
Megrontod mindnyájokot, kik hazugságot
szóllanak. A’ vérszopót és az álnokot útállya Jehovah.
8. Én pedig irgalmasságodnak bőségébűl,
bemegyek a’ te házadba: tisztelettel
borúlok arczra szentségednek temploma előtt.
9. Vezérelly engemet igazságodban Jehovah!
’s egyengesd meg előttem ellenségeim miatt
ösvényedet. 10. Mert szájokban nincs egyenesség:
szíveikben veszélyeket forralnak.
11. Tátott sír a’ torkok;
nyelveikkel csalárdúl hízelkednek. –
Kárhoztasd meg őköt Isten!
hadd vesztekre válni tanáccsaikot;
gonoszságaiknak sokasága miatt űzd szét azokot,
kik ellened fellázúlnak.
12. Örvendezzenek ellenben mindnyájan, kik
benned bíznak; ’s örök hálákot énekellyenek.
Oltalmazd őköt, hogy tebenned mindnyájan
dücsekedhessenek, kik nevedet szeretik.
13. Megáldod te Jehova! az igazat,
’s pajzs gyanánt veszed őtet körűl jóvoltoddal.
|